Utolso ev

Idosebb barataimtol sokszor hallottam mar: 'igen, igen, az utolso ev volt a legjobb...'
A kozepsuli utolso eve, amikor a mar 3 vagy 4 eve egyutt levo tarsasag raebred, h hoppa, egy ev es vege a kozepiskolas eveknek. Nem lesz tobb atkozott dogairas, be nem jelentett feleles, es a nagy tezek miatt attanult ejjelek legutaltabb jelei, a taskas- vagy IB-s diakok eseteben- utazoborond meretu szem alatti duzzadasok, karikak, ido elotti stressz rancok, semmibol jott fraszrohamok is el fognak tunni, vagy ha azt nem is, de a szabadsag erzese biztosan csillapitja majd a tuneteket.
Hisz erettsegi utan a diak szabad lesz, mint a madar! Nem lesz, aki v ami beossza helyette az idejet, nem kell majd unott fejet vagnia orakon, utalkoznia tantargyakon, lazadnia a tanarok elnyomasa ellen. Nem lesz kotelezo tesiora, lehet majd punyulni... Nem kell tobbe a mezasnenik hajszalait a 'finom'fozelekbol kotorasznia, a reggeli buszon a keruleti ellenfelsuli diakjai kozott nyomorognia, es suliundora tuneteit kisebb fej- es hasfajassal leplezve haziorvosa igazolasaert konyorognie. Mar csak egy ev, es mindez nincs tobbe. Jon a szabadsag,az igazi elet...
De nem veletlen, h tenyleg az utolso a legszebb kozepiskolai ev. Mert a diakok arra is raebrednek, h nemsokara nemcsak a szenvedesnek lesz vege, hanem minden masnak is. Nem lesz tobb poenkodas orakon, izgatott pletykalkodas a szunetekben, es emlekezetes osztalykirandulasokra sem szamithatnak tobbe. Barati tarsasagok fognak szetszeledni, lesz aki az ELTE-re megy, lesz aki Szegedre, de lesz olyan is, aki Londonig meg sem all. Ha volt egy-ket szeretett tanaruk, ezentul veluk is maximum egy email vagy egy-egy ropke latogatas erejeig fognak erintkezni. Na de azok a baratok megiscsak...
Es ekkor megutkoznek. Na varjunk csak...Mi van???
Mi lesz az en ket legjobb baratommal? Hogy fogjuk mi tartani a kapcsolatot? Es hova is megyek most en? Jah, hogy meg fogalmam sincs ?!
Es a kozepsuli egyre szebbnek tunik, az orak egyre elvezetesebbek, a diakok csak ugy nyitjak ki a szemuket, szivuket minden uj fele, legyen az tanulas, uj diak, vagy epp a masik szerelmi elete...
Nem, nem akarjuk, h vege legyen! Meg tobbet akarunk belole! Ezert megprobaljuk a legtobbet kihozni ebbol az utolso evbol, h tenyleg elkepeszto legyen, h tenyleg legyen miert visszasirni majd azokat a kozepiskolas eveket...


Na es akkor velem mi van? Mert ezt a fenti par sort leginkabb volt Karinthy-s eveimen alapoztam, viszont itt Szingapurban, egy United World College-ban kicsit mast jelent a kozepsuli utoso eve...

Csak hogy egy kis kiterot tegyek: mar evmilliok ota keresek egy olyan kifejezest, ami a legeslegjobbat, a szuperek szuperjet fejezi ki. Pl amikor egy rendezvenyrol, taborbol, utazasrol jovok haza, es megkerdezik, 'na milyen volt?' es a rengeteg fantasztikus elmeny kifejezhetetlensege sulykent nehezedik a nyelvemre, mert egyszeruen nem tudom elethuen visszaadni azt, amit ezeken a helyeken ateltem.
Mar megprobalkoztam olyan kifejezesekkel, mint a 'hihhhetetlenul joooo' , az 'extraszuperkiralysag' vagy epp a 'muguminudlisaaaag:):):)' (a szonak ez esetben tortente is van...), de valahogy meg mindig korlatoltnak erzem magam, nem erem el a kello hatast, nem tudom kifejezni, ami a szivemet majd' szetrepeszti...

Merthogy ez a masodik evem eddig pont ilyen volt. Ilyen 'ubermajersag', 'elkepzelhetetlenul fantasztikus', 'leirhatatlanul pazar/pompas/popec...parades???
AAAAAA!!!!
Imadok itt elni!!!! :D:D:D:D:D:D:D:D::D:D:D:D::D:D:D:D:

Annyira durva ez! Hisz emlekszem meg a tavalyi evemre, nem volt az olyan reg, amikor meg tok elveszettnek ereztem itt magam, amikor ugy osszezavart ez a hely, meg ez a rengeteg ember, h azt se tudtam mar, mit higgyek magamrol...
Most viszont minden annyira mas...

Vegre tenyleg ugy erzem, h a helyemen vagyok. En tejles egeszben. Nem csak az egyik felem, mig a masik az otthon, a magyar nyelv es a mar ismert emberek biztonsaga fele vagyakozik. Egy nehez idoszakon mentem keresztul tavaly, de ugy erzem, h nagyon megerte. Es h szuksegem is volt ra. Mert most erzem, h mi a kulonbseg, es tudom, h sokat fejlodtem.

Biztosabb lettem magamban, osszeszedettebb a munkamban, celratorobb a kommunikaciomban, nyitottabb minden uj fele. Mar nem felek attol, h mit gondolhatnak rolam masok, mert en megprobalom a legtobbet kihozni magambol, es igy nincs szuksegem arra, h masok mondjak meg, h mit kene tennem, hogy kene viselkednem. Emlekszem tavaly Ajibu, a Sierra Leone-i srac mondta nekem: 'ne hasonlitgasd magad masokhoz, csak hozd ki magadbol a legtobbet'. Probaltam hinni neki, de ez akkor meg nem sikerult. Most mar erettebbnek erzem magam, es csak most kezdek raebredni mennyire igaza volt neki is, es Krzysztof baratomnak is, aki annyi jo tanaccsal tamogatott tavaly...

Az iden pedig en vagyok a mar vegzos diak, a tapasztalt, az orientacios heten barataim mellett en is ott voltam, h bevezessem az ujonnan erkezoket az UWC-s eletbe... Mar ismerem itt a jarast, es a nyelvjarast is... Es mar nagyon nagyon nagyon szeretem ezt a helyet...

Tegnap egyetemi interjukon voltam. Harom amerikai egyetem kikuldott kepviseloje tartott eloadast az iskolajukrol, es hallgatta meg az erdeklodo diakokat ezutan szemelyesen is. Csodalatos dolgokat hallottunk mindharom helyrol, az egyetemek altal nyultott vegelathatatlan lehetosegekrol, az ottani pergo diakeletrol, a kulonleges, szeleskoru oktatasrol, a Sziklas- hegysegbeli sziklamaszo turakrol, Kenyon College bekes es intelligens legkorerol, Skidmore kreativ szellemerol, es Colorado 'muguminudlisagarol'...
Ahogy azonban ott ultunk a sulink kozponti irodajanak eloszobajaban, ledobbentem. Mi vaaaan? Hogy mi mar egyetemre keszulunk? De hat meg van egy egesz evunk itt! De nem, mar csak egy evunk van itt...Ebben az orulten jo suliban, ahol annyit szenvedunk a kialvatlansagtol, mert az IB kovetel, de nem is keveset... Itt Szingapur legelismertebb elitiskolajaban, ahol a lehetosegeinknek senki sem szabhat hatart...

Es szornyu szomorusag lett rajtam urra. Nem akarom itt hagyni ezt a helyet! Hisz ugy megszerettem! Igaz baratokra leltem itt, uj dolgokat muveltem, amikrol korabban csak almodhattam volna. Rengeteget utaztam. Del-Kelet Azsiaban is, de foleg onnan ahonnan jottem. Es mindezt ennek a helynek koszonhetem. Durva egy gondolat, h masfel evvel ezelott a pesti mujegpalyan meg azon gondolkodtam, h beadjam-e a palyazatomat az EVIME-hez vagy sem... Hisz ugye ugysem kapnam meg az osztondijat...

Tegnapelott epp szeretett szobamban tanulgattam, amikor Max, az egyik haziszulonk, bekopogott hozzank. Di Smart a sui igazgatonoje akart beszelni velem, h mi ugyben, Max nem arulta el. Szepen beseteltunk a kampuszra, utkozben magyar torirol es az EE-m temajarol beszelgettunk. Ahogy beleptem Di irodajaba Enzo, perui baratom mar ott ult az egyik kanapen. Di nem kortonfalazott sokaig, ahogy leultem, rogton hozzafogott a mondanivalojahoz. Azt hiszem, meg eletemben nem vagtam olyan arcot, mint ott akkor. Minden egyes szavanal egyre nagyobb elkepedes ult ki az arcomra, ereztem, h a szemem kitagul es meg talan a szamat is eltatottam kisse. Ahogy befejezte, felallt, h kezet fogjon velem. Meg mindig nem fogtam fel egeszen, h mi is tortent. 'Thank you'-k kozepette kileptunk Di irodajabol, oromunkben sikongatni kezdtunk meg szejjel oleltuk egymast. Nemzetkozi Davis Osztondijasokka valasztottak minket kettonket. Ez penzjutalommal nem jar, viszont olyan elismeres, ami bele fog kerulni az ajanloleveleinbe is. Es jovore ahogy megkezdjuk egyetemi tanulmanyainkat, maga Shelby Davis, az UWC iskolak osztondijalapjanak alapitoja meg fogja latogatni az iskolankat, h talalkozzon velunk! Shelby Davis! Aki UWC diakok tizezreinek adott lehetoseget arra, h az USA-ban irto jo helyeken tanulhassanak! Es en talalkozni fogok vele! Aaaa!!! :D:D:D:D:D

Aznap este emlekszem, epp egyedul setaltam le vacsihoz, es tisztan megvan meg bennem az az erzes, ami akkor elontott. Kifejezhetetlen, tomenytelen hala volt. Halat adtam Istennek, amiert ide kuldott, amiert igy vigyaz ram, es amiert meghallgatta az imaimat, meg ha sokszor ez nem is tunik igy nekem...

A nyaron nagyon feltoltekeztem energiaval es szeretettel, de az, amit itt most erzek nem csak onnan jon. Ez a hely tenyleg az otthonom lett, szuleim is vannak, Alison es Mirna szemelyeben, de Gabrielhez es Maxhez is fordulhatok kereseimmel, problemaimmal. Netty, kedvenc 'Dayparent'-em szinten fontos szereplo a koleszos csaladfamon. A barataimmal pedig az iden egy kulon kis apartmanban elunk szinte. A fiu blokk egy elkulonitett reszen vagyunk elszallasolva, ugy, h egy igazi kis birodalmat alakithattunk ki a ket szobankbol es a hozza tartozo, elkulonitett folyosoreszbol. Mint a kiskiralyok, ugy elunk itt. Meg mint egy igazi igazi jo kis banda. Mariana baratnom mellett, akit mindig is a magamhoz legkozelebb allonak ereztem, most mar a tobbieket is kozeli barataimnak tartom. Hisz ejjel nappal egyutt logunk, jokat nevetunk, az IB-t szidjuk...:) De most meg azt is jobban elviselem- pedig azert a heten atlagban 5 oranal nem aludtam tobbet, ami a het vege fele mar fizikai fajdalmakkal jart...

Es most a hetvegen sem lesz megallas. Az EE-m fekete arnykent magasodik foleben, a rendes hazik is kigyokent szoritanak egyre erosebben... Minden tanarunk oszinte mosolygassal igy fogadott bennunket az elso heten: 'Welcome back, guys! I hope you have a lot of energy, because this year's gonna be a tough one!' Es tenyleg, tutira nehez lesz, es nyavajogni is fogok, meg kaven elek majd ejjel-nappal, es az is lehet, h kicsit le fogok maradni a legujabb filmekrol is, de valahogy nagyon nem banom. Mert megeri ez az egesz ugy ahogy van. Es nagyon elvezem. Es akarhogy is lesz, elvezni is fogom.

Na jo, egy oran belul Tea Time, addig jo lenne a bioszdogamra is tanulni vmit...

Qatar, Doha!

Mar csak 9 perc a szingi gepemig! Aztan mar csak kb 6 ora es ujra ott leszek, ahol mar egy evet eleldegeltem az eletembol. Kivancsi vagyok, most mennyire lesz mas...Ugy erzem, igy a nyaron szepen feltotlekeztem energiaval, lelkesedessel, szeretettel... Na meg az uj arcokra is mar nagyon kivancsi vagyok! Szoval tuti, h ilyen vagy olyan formaban, de masmilyen evem lesz, mint volt. Van, amit mar nagyon varok - talalkozas Marianaval, Rosieval, orientacios het, aztan az evkozi utazasok, UN Night...De azert van egy-ket gyomorszorito erzes is bennem, mint az erettsegi, felvetelik, az idobeosztasi keszsegem meg mindig uvoltoen nagy hianya... Na de nagyon optimistan kezdek neki ennek az evnek, ugy erzem, szinte minden feltetel adott ahhoz, h egy csodalatos evem legyen Szingiben!:D

Egyebkent birom ezeket a reptereket...Erdekes arcokkal lehet megismerkedni...:)