Nem kezdem el megint a, jajderegnemirtamnademostmindazegeszetbepotolom dumat, hanem csak szepen leirom, h hogyan is zajlott szamomra a csillagev legcsodalatosabb United Nations Night-ja.
Oktober 8, csutortok United World College of South East Asia, 1207 Dover Road Singapore. Szazak es szazak jottek a varosbol: szulok, baratok, kollegak, ismeros csaladok. Delutan 4 orara mar az egesz 'Tent' es az angol blokk kornyeke nyuzsgott az emberektol, mindenki az etelstandja feldiszitesevel foglalatoskodott vagy epp a tancosait gyujtotte be a hamarosan kezdodo show-ra. Oriasi szinkavalkad kapraztatta a szemeket: tobb szaz ember nemzeti szinekben rohangalt fel-ala. Az indonez etelstand oriasi transzparense elott a derekukon batikolt kendovel kinalgattak a szatet az arra jaroknak a indo lanykak, a norveg sracok focimezbe bujva alltak nagy buszken a lazackinalatuk mogott, az anktartikai stand segitoi pedig nevukhoz meltoan kisse hidegen szolgaltak a jegkrem-keszletuket. Vicces modon az o lattukra bujt belem eloszor az a szivmelengeto gondolat, ami a sulim iranti vegtelen szeretetemet csak tovabb fokozta.
Aznap ott nem mindenki a sajat szineibe oltozve unneplte sulink legnagyobb kulturalis esemenyet. Indiai lanyok alltak be a mexicoi stand moge, angol sracok koszontek 'min galaba'-t a burmai standhoz erkezoknek, es afrikai arcokra is lepten nyomon rabukkant az ember. Egyedul a fulop-szigeteki standot oriztek 'igazi' filippino anyukat; ok nem engedtek senkit a mesteri szakertelemmel feldiszitett eterbarjuk melle. Mindenki mas azonban unnepelt: a sulink hihetetlen sokszinuseget. Mert lehet, h a mi UWC-n 'mas', mint a tobbi 'tipikus' UWC, mert nem mindenki koleszos kozulunk, mert nincs annyi osztondijas, mert egy oriasi varosallamban lakunk.... De ez az este, ez igazan a mi erdemunk. Ez a United Nations Night ilyen formaban, ennyi emberrel es nemzettel csak a mi iskolankban van, mert csak itt lehetseges. Itt van a tobb, mint 1000 ember (ha most csak a gimiseket nezzunk) kozott annyi nemzet kepviseltetve es bennunk annyi lelkesedes, h ezt mind meg is mutatssak, h egy ilyen oriasi, egyedulallo programot letre lehessen hozni. Es ezzel az egyik kedvenc UWC 'ertekemet' a 'celebrating diversity'-t eljuk a leheto legmagasabb szintig. Ez az este meg a legszkeptikusabb szemeknek is bebizonyitja, h mi is igazi United World College vagyunk. Az en szamomra az osszes kozul a legjobb.
De mielott meg megint hozzalatnek annak az elmagyarazasahoz, h minek is koszonheto ez a hirtelen valtas a tavalyi meg kicsit szontyolibb hangvetelemrol a suli iranti kitoro szerelmemre, inkabb tovabb folytatom az este korulirasat.
Allitom, h barki, aki betevedt aznap este hozzank, ugyanugy erezte azt az energiat, amit en, azt a vegtelensegig feltolto, boldogito energiat, ami az egesz hely felett lebegett. Olyan volt, mint egy valosagos cirkusz: mindenhonnan zene szolt, a szemek kapraztak az ezerszinu kosztumoktol, diszitesektol, kicsik es nagyok nevetese toltotte be a teret, es akarhova fordult az ember, mosolygo arcok neztek vissza ra. Vicces volt latni a kulonbseget az elso eloadasara sieto emberek kisse feszult arcvonasai es a mar a fellepeserol jovo tancosok onfeledten neveto arcai kozott. Nalunk se volt ez kulonb. Magyar neptancosaim katarktikus orommel robbantak ki az eloadoterembol a masodik eloadasunk utan: mert megcsinaltuk! Igen, ugy ahogy kellett, hibatlanul es igazi magyaros hejehujaval!
Hogy mimi? Magyar tancok? Igen! Az iden eloszor a UN Night-on magyar tancokat is lathatott a mar-mar ugyanahhoz szokott nezosereg. Es nem is akarmilyet! 25-on tancoltunk moldvai muzsikara korbe-karikaba, parban forogva, kapu alatt bujocskazva... Es imadtak! A tancosok mindenkepp, de a nezok is! Tobben is mondtak kesobb, h a finaleban lett volna a helyunk, olyan jok voltunk! :D Azt hittem kiugrok a borombol boldogsagomban! :D :D:D
Pedig emlekszem tavaly ez meg csak egy kosza gondolatkent fordult meg a fejemben. Hisz egy europai tancot sem lattam tavaly! Szegyeljek magukat! Hmm, szoval akkor magyar tancok a UN-en? Nem is lenne rossz...Na de hogy a manoban, hisz en is csak altalanosban tanultam utoljara barmilyen neptancot is...
De amit ebben a suliban mindenkepp megtanultam az az, h Beckhamnek tokre igaza van: a lehetetlen nem letezik! :D Mindent megtehetsz, ha igazan akarod! Mindenre van lehetoseg! Ezt a tancot is a nyaron megtanult par lepesbol es you-tube videokbol hoztam ossze, ugy hogy az elejen fogalmam se volt arrol,h hogyan is vegzodik majd a tanc, nemhogy arrol, hogy hogyan fogok en 24 embert koordinalni, meg zenet vagni, minden heten uj termeket foglalni, neha pedig a rend kedveert szigorunak is lenni... De ime az eredmeny!
http://www.facebook.com/video/video.php?v=321271870552&ref=mf
Es hogy a boldogsagunknak semmi ne szabjon hatart: meg magyar etelstandunk is volt! Igazi magyar kajakkal! Volt gulyas leves, magyar kenyer szalamival, kurtos kalacs, beigli, pogacsa, hokifli, es sonkas tekercsek babbal, sajttal toltve. Vittek mind mint a cukrot! Itt is neha ugy ereztem, h nem lesz ebbol semmi, a nagykovetseg nem segit, a magyaroknak korbekuldott email-re sokaig senki nem valaszolt. De semmi sem lehetetlen, ha nagyon akarjuk! Innen-onnan megiscsak sikerult beszerezni mindent, ami kellett, a pogacsa- hozzavaloktol a 'Hungarian Food Stall' feliraton at, a lelkes segitokig. Az est vegen pedig, amikor mar a bevetelunket szamoltam es a tancosok mind hoztak vissza a kolcsonvett szoknyakat, s a par oraval ezelott meg csordultig tomott udvaron mar alig szallingozott nehany ember, megint elontott az a csodalatos erzes, mi mostansag annyiszor. Imadom ezt a helyet! Egyszeruen el se tudok kepzelni ennel jobb sulit magamnak! Es annyira de annyira szerencses vagyok, h ide kerultem, h ezt fel se tudom meg fogni, most hogy meg mindig itt vagyok.
Ahogy aztan este 9 korul meg mindig nepviseletben kezemben a standbol megmaradt diszekkel visszaballagtam a kolesz fele, meg egy gondolat lopott mosolyt az arcomra: ugy ereztem, vegre meltan kepviseltem szep hazamat, itt Szingapurban elso magyar osztondijaskent a UWCSEA-ben:)
