Utolso napok, zaro gondolatok

Eloszor is mindenkinek bocsi, aki az utobbi idoben feltevedt ide, es uj info hianyaban csalodottan szorfolt tovabb. A mentsegem ennyi: rajottem, h a naploirassal jobban jarok. Ido hianyaban csak egyre futotta, es a ketto kozul ugy erzem a szemelyes naploirasbol sokkal tobbet kapok.

Most azonban talan zaraskepp, ugy gondoltam, h le kell irnom, h hogy is erzem itt magam a kozepiskolas eveim utolso heteben. Merth mar csak 2 napom van hatra...Azutan 2 het tanulo szabadsag es jon az ajbii!

Ugy erzem, h meg sosem voltam ilyen boldog, mint itt az utolso honapokban. Mintha ennek a ket evnek a tanulmanyi, de foleg lelki nehezsegei utan vegre minden a helyere kerult volna...Szeretem a barataimat, es ok is szeretnek engem, egy szuperjo egyetemen fogok tovabbtanulni, es ugy erzem, h sokkal inkabb az az ember vagyok, aki szerettem volna lenni... Nem tudom, hanyan mondtak nekem, h ha fejlodni akarsz, ha tobb akarsz lenni, az elso lepes onmagad elfogadasa, de igazuk volt. Jo erzes ezt tapasztalni is, nem csak hallani rola!

De ami mindezt lehetove tette, az ez a hely volt, ez a United World College. Azok az emberek, akik itt tanulnak es elnek nem veletlenul kerultek ide. Elkepeszto, de szinte minden egyes kis beszelgetesunkbol kapok valamit toluk, es persze remelem en is adok nekik. Az itteni UWC-sek mentalitasa, eletfilozofiaja- legalabbis joparuknak- nagyon jo hatassal van ram. Sokkal 'vilagibbnak' is erzem magam, mar nem csak a magyar szememmel latom a vilagot. Tapintatosabb, turelmesebb, de ugyanakkor erosebb is lettem. Es ahogy az egyik kedvenc tanarom, a szinten ex-UWC-s Q mondta, mint nemsokara ballago UWC-s en is sokkal magabiztosabban nezek szembe akarmilyen nehezseggel, ami az utamba akad. Mert megvan bennem is most mar az a tudat, h kepes vagyok ra! Hisz ezalatt a ket ev alatt annyi embert probalo feladatot kellett elvegeznunk, annyi kihivast kellett elfogadnunk, amiket egyre gyakrabban mar mi magunk kezdemenyeztunk, h a sikereinket latva, mar semmi sem tantorithat el bennunket az ujabb probaktol! Jaj, ezt de szeretem!

Aaaa, UWC rengeteget koszonhetek neked! El se tudom kepzelni, h milyen ember lennek ennek a ket evnek a tapasztalatai nelkul...Annyit fejlodtem itt...Hihetetlenul szerencsesnek erzem magam, h idekerultem. Es ezert is erzem ugy, h kotelessegem visszaadni ebbol a jobol a mozgalomnak, ennek az iskolanak, es azoknak, akik nem voltak ilyen mazlistak, mint en. Mert mindenkinek joggal jar egy ilyen tapasztalat. En jo helyen voltam jokor, ezert tudtam megragadni ezt a lehetoseget. Viszont ha minel tobben reszesulhetnenek egy ilyen oktatasban- es itt nem annyira az IB-ra, mint inkabb az eletre es 'vilagra' nevelesre gondolok- akkor minden sokkal boldogabban, lazabban, hatekonyabban mukodne a vilagban. Hisz ugye mi mindenre kepesek vagyunk! Beketeremtes, a raszorulok megsegitese, orias vallalatok felallitasa vagy epp a helyi piac megorzese, sajat almaid megvalositasa, oserdok megvedese...akarmi johet! Mi ott leszunk es valora valtjuk!


Emberek, gyertek UWC-zni. De tenyleg.

impressionist

Muszaj irnom, muszaj muszaj! Nem hagyhatom, h ezek az oromteli pillanatok csak ugy eltunjenek majd az emlekezetemben!
Szoval itt mindjart este 11. Es valamiert nagyon orul a szivem.
Pedig nem tortent semmi extra. A ma esti assembly-n house council szavazast tartottunk, ami persze a jeloltek poenos kihivasaival megint jokedvre deritette a hazat. De a gyules utan lelkesen megrohamozo 11.-edikesek lattara meg tovabb gorbult az arcomon a mosoly: ennyi lelkes jelentkezot! A kovetkezo nemzetkozi hetunk tutira oriasi siker lesz!:D Ilyen csupa orom gondolatok kozepette botlottam bele ennivalo indiai baratnombe, Bhargaviba, akivel egy rovid setara indultunk a campuson. Nem hagyom en, h az IB iranyitsa az eletem! Hahaa! Na de nem is akarodzott ott hagyni ezt a elkepesztoen aranyos, es folyton csak csicsergo lanyt, viszont a holnapi spanyol szobelim reme mar jo ideje ott lebegett a fejem felett. Na de, h tovabb dicsekedjek a bamulatos barataimrol: ezt a spanyol remet Raquel baratnom secperc alatt eluzte csak azzal, h szant ram egy kis idot. Es nem is ment rosszul a beszed! Na ha ezt tenyleg tudjuk majd folytatni, huhuu a nyaron Spanyolorszagig meg sem allok majd!:D
Na ja, ez csak egy ilyen gyors es kesze-kusza osszegzese volt a ma estemnek. Jah, nem is mondtam, h vegre befejeztem a world lit (vilagirodalmi esszem) elso vazlatat(hajnali 4-kor kepes voltam felkelni miatta).
Heppi dej!:D

:)

Mielott meg ujra szeszelyes szemelyisegem aldozata lennek, gyorsan leirom, h ma vegre becsavartam, mint Beckham! Na jo, igazabol nem, de vegre rugtam egy golt a mai focimeccsunkon! A hetfoi katasztrofalis teljesitenyem utan nem is artott meg a mar mar nem letezo magabiztossagomnak...

Erdekes, h a legkisebb dolgok is mekkora hatassal lehetnek egy emberre. Vagy ezzel csak en vagyok igy? Most is peldaul egy par perc alatt elfelejtettem, h nekem a temerdeknyi hazim miatt kellene aggodnom, es hirtelen minden sokkal egyszerubbnek es szebbnek tunik. Es hogy miert? Szimplan mert egy par percig viccesen a levegoben kalimpalva kezilabda mozdulatokat gyakoroltunk Marianaval itt a kolesz konyvtaraban. Egy csapasra a hatterben szolo bhangra zene is szebben cseng – mekkora jo, h jovo heten vegre en is tancolhatok majd ra az Azsiai Nemzetkozi Hetunkon!

Na jo, mennem kell Pilateszre. Alison, az egyik haziszulonk tartja- hihetetlen, h ez a no milyen fitt! 50 evesen is minimum 3 orat edz minden nap: fut, teker, jogazik, kickboxol, kondizni jar es ki tudja meg mit csinal... Van mit tanulnom tole...:)

United Nations Loooove!

Nem kezdem el megint a, jajderegnemirtamnademostmindazegeszetbepotolom dumat, hanem csak szepen leirom, h hogyan is zajlott szamomra a csillagev legcsodalatosabb United Nations Night-ja.

Oktober 8, csutortok United World College of South East Asia, 1207 Dover Road Singapore. Szazak es szazak jottek a varosbol: szulok, baratok, kollegak, ismeros csaladok. Delutan 4 orara mar az egesz 'Tent' es az angol blokk kornyeke nyuzsgott az emberektol, mindenki az etelstandja feldiszitesevel foglalatoskodott vagy epp a tancosait gyujtotte be a hamarosan kezdodo show-ra. Oriasi szinkavalkad kapraztatta a szemeket: tobb szaz ember nemzeti szinekben rohangalt fel-ala. Az indonez etelstand oriasi transzparense elott a derekukon batikolt kendovel kinalgattak a szatet az arra jaroknak a indo lanykak, a norveg sracok focimezbe bujva alltak nagy buszken a lazackinalatuk mogott, az anktartikai stand segitoi pedig nevukhoz meltoan kisse hidegen szolgaltak a jegkrem-keszletuket. Vicces modon az o lattukra bujt belem eloszor az a szivmelengeto gondolat, ami a sulim iranti vegtelen szeretetemet csak tovabb fokozta.

Aznap ott nem mindenki a sajat szineibe oltozve unneplte sulink legnagyobb kulturalis esemenyet. Indiai lanyok alltak be a mexicoi stand moge, angol sracok koszontek 'min galaba'-t a burmai standhoz erkezoknek, es afrikai arcokra is lepten nyomon rabukkant az ember. Egyedul a fulop-szigeteki standot oriztek 'igazi' filippino anyukat; ok nem engedtek senkit a mesteri szakertelemmel feldiszitett eterbarjuk melle. Mindenki mas azonban unnepelt: a sulink hihetetlen sokszinuseget. Mert lehet, h a mi UWC-n 'mas', mint a tobbi 'tipikus' UWC, mert nem mindenki koleszos kozulunk, mert nincs annyi osztondijas, mert egy oriasi varosallamban lakunk.... De ez az este, ez igazan a mi erdemunk. Ez a United Nations Night ilyen formaban, ennyi emberrel es nemzettel csak a mi iskolankban van, mert csak itt lehetseges. Itt van a tobb, mint 1000 ember (ha most csak a gimiseket nezzunk) kozott annyi nemzet kepviseltetve es bennunk annyi lelkesedes, h ezt mind meg is mutatssak, h egy ilyen oriasi, egyedulallo programot letre lehessen hozni. Es ezzel az egyik kedvenc UWC 'ertekemet' a 'celebrating diversity'-t eljuk a leheto legmagasabb szintig. Ez az este meg a legszkeptikusabb szemeknek is bebizonyitja, h mi is igazi United World College vagyunk. Az en szamomra az osszes kozul a legjobb.

De mielott meg megint hozzalatnek annak az elmagyarazasahoz, h minek is koszonheto ez a hirtelen valtas a tavalyi meg kicsit szontyolibb hangvetelemrol a suli iranti kitoro szerelmemre, inkabb tovabb folytatom az este korulirasat.

Allitom, h barki, aki betevedt aznap este hozzank, ugyanugy erezte azt az energiat, amit en, azt a vegtelensegig feltolto, boldogito energiat, ami az egesz hely felett lebegett. Olyan volt, mint egy valosagos cirkusz: mindenhonnan zene szolt, a szemek kapraztak az ezerszinu kosztumoktol, diszitesektol, kicsik es nagyok nevetese toltotte be a teret, es akarhova fordult az ember, mosolygo arcok neztek vissza ra. Vicces volt latni a kulonbseget az elso eloadasara sieto emberek kisse feszult arcvonasai es a mar a fellepeserol jovo tancosok onfeledten neveto arcai kozott. Nalunk se volt ez kulonb. Magyar neptancosaim katarktikus orommel robbantak ki az eloadoterembol a masodik eloadasunk utan: mert megcsinaltuk! Igen, ugy ahogy kellett, hibatlanul es igazi magyaros hejehujaval!

Hogy mimi? Magyar tancok? Igen! Az iden eloszor a UN Night-on magyar tancokat is lathatott a mar-mar ugyanahhoz szokott nezosereg. Es nem is akarmilyet! 25-on tancoltunk moldvai muzsikara korbe-karikaba, parban forogva, kapu alatt bujocskazva... Es imadtak! A tancosok mindenkepp, de a nezok is! Tobben is mondtak kesobb, h a finaleban lett volna a helyunk, olyan jok voltunk! :D Azt hittem kiugrok a borombol boldogsagomban! :D :D:D

Pedig emlekszem tavaly ez meg csak egy kosza gondolatkent fordult meg a fejemben. Hisz egy europai tancot sem lattam tavaly! Szegyeljek magukat! Hmm, szoval akkor magyar tancok a UN-en? Nem is lenne rossz...Na de hogy a manoban, hisz en is csak altalanosban tanultam utoljara barmilyen neptancot is...

De amit ebben a suliban mindenkepp megtanultam az az, h Beckhamnek tokre igaza van: a lehetetlen nem letezik! :D Mindent megtehetsz, ha igazan akarod! Mindenre van lehetoseg! Ezt a tancot is a nyaron megtanult par lepesbol es you-tube videokbol hoztam ossze, ugy hogy az elejen fogalmam se volt arrol,h hogyan is vegzodik majd a tanc, nemhogy arrol, hogy hogyan fogok en 24 embert koordinalni, meg zenet vagni, minden heten uj termeket foglalni, neha pedig a rend kedveert szigorunak is lenni... De ime az eredmeny!

http://www.facebook.com/video/video.php?v=321271870552&ref=mf

Es hogy a boldogsagunknak semmi ne szabjon hatart: meg magyar etelstandunk is volt! Igazi magyar kajakkal! Volt gulyas leves, magyar kenyer szalamival, kurtos kalacs, beigli, pogacsa, hokifli, es sonkas tekercsek babbal, sajttal toltve. Vittek mind mint a cukrot! Itt is neha ugy ereztem, h nem lesz ebbol semmi, a nagykovetseg nem segit, a magyaroknak korbekuldott email-re sokaig senki nem valaszolt. De semmi sem lehetetlen, ha nagyon akarjuk! Innen-onnan megiscsak sikerult beszerezni mindent, ami kellett, a pogacsa- hozzavaloktol a 'Hungarian Food Stall' feliraton at, a lelkes segitokig. Az est vegen pedig, amikor mar a bevetelunket szamoltam es a tancosok mind hoztak vissza a kolcsonvett szoknyakat, s a par oraval ezelott meg csordultig tomott udvaron mar alig szallingozott nehany ember, megint elontott az a csodalatos erzes, mi mostansag annyiszor. Imadom ezt a helyet! Egyszeruen el se tudok kepzelni ennel jobb sulit magamnak! Es annyira de annyira szerencses vagyok, h ide kerultem, h ezt fel se tudom meg fogni, most hogy meg mindig itt vagyok.

Ahogy aztan este 9 korul meg mindig nepviseletben kezemben a standbol megmaradt diszekkel visszaballagtam a kolesz fele, meg egy gondolat lopott mosolyt az arcomra: ugy ereztem, vegre meltan kepviseltem szep hazamat, itt Szingapurban elso magyar osztondijaskent a UWCSEA-ben:)

Utolso ev

Idosebb barataimtol sokszor hallottam mar: 'igen, igen, az utolso ev volt a legjobb...'
A kozepsuli utolso eve, amikor a mar 3 vagy 4 eve egyutt levo tarsasag raebred, h hoppa, egy ev es vege a kozepiskolas eveknek. Nem lesz tobb atkozott dogairas, be nem jelentett feleles, es a nagy tezek miatt attanult ejjelek legutaltabb jelei, a taskas- vagy IB-s diakok eseteben- utazoborond meretu szem alatti duzzadasok, karikak, ido elotti stressz rancok, semmibol jott fraszrohamok is el fognak tunni, vagy ha azt nem is, de a szabadsag erzese biztosan csillapitja majd a tuneteket.
Hisz erettsegi utan a diak szabad lesz, mint a madar! Nem lesz, aki v ami beossza helyette az idejet, nem kell majd unott fejet vagnia orakon, utalkoznia tantargyakon, lazadnia a tanarok elnyomasa ellen. Nem lesz kotelezo tesiora, lehet majd punyulni... Nem kell tobbe a mezasnenik hajszalait a 'finom'fozelekbol kotorasznia, a reggeli buszon a keruleti ellenfelsuli diakjai kozott nyomorognia, es suliundora tuneteit kisebb fej- es hasfajassal leplezve haziorvosa igazolasaert konyorognie. Mar csak egy ev, es mindez nincs tobbe. Jon a szabadsag,az igazi elet...
De nem veletlen, h tenyleg az utolso a legszebb kozepiskolai ev. Mert a diakok arra is raebrednek, h nemsokara nemcsak a szenvedesnek lesz vege, hanem minden masnak is. Nem lesz tobb poenkodas orakon, izgatott pletykalkodas a szunetekben, es emlekezetes osztalykirandulasokra sem szamithatnak tobbe. Barati tarsasagok fognak szetszeledni, lesz aki az ELTE-re megy, lesz aki Szegedre, de lesz olyan is, aki Londonig meg sem all. Ha volt egy-ket szeretett tanaruk, ezentul veluk is maximum egy email vagy egy-egy ropke latogatas erejeig fognak erintkezni. Na de azok a baratok megiscsak...
Es ekkor megutkoznek. Na varjunk csak...Mi van???
Mi lesz az en ket legjobb baratommal? Hogy fogjuk mi tartani a kapcsolatot? Es hova is megyek most en? Jah, hogy meg fogalmam sincs ?!
Es a kozepsuli egyre szebbnek tunik, az orak egyre elvezetesebbek, a diakok csak ugy nyitjak ki a szemuket, szivuket minden uj fele, legyen az tanulas, uj diak, vagy epp a masik szerelmi elete...
Nem, nem akarjuk, h vege legyen! Meg tobbet akarunk belole! Ezert megprobaljuk a legtobbet kihozni ebbol az utolso evbol, h tenyleg elkepeszto legyen, h tenyleg legyen miert visszasirni majd azokat a kozepiskolas eveket...


Na es akkor velem mi van? Mert ezt a fenti par sort leginkabb volt Karinthy-s eveimen alapoztam, viszont itt Szingapurban, egy United World College-ban kicsit mast jelent a kozepsuli utoso eve...

Csak hogy egy kis kiterot tegyek: mar evmilliok ota keresek egy olyan kifejezest, ami a legeslegjobbat, a szuperek szuperjet fejezi ki. Pl amikor egy rendezvenyrol, taborbol, utazasrol jovok haza, es megkerdezik, 'na milyen volt?' es a rengeteg fantasztikus elmeny kifejezhetetlensege sulykent nehezedik a nyelvemre, mert egyszeruen nem tudom elethuen visszaadni azt, amit ezeken a helyeken ateltem.
Mar megprobalkoztam olyan kifejezesekkel, mint a 'hihhhetetlenul joooo' , az 'extraszuperkiralysag' vagy epp a 'muguminudlisaaaag:):):)' (a szonak ez esetben tortente is van...), de valahogy meg mindig korlatoltnak erzem magam, nem erem el a kello hatast, nem tudom kifejezni, ami a szivemet majd' szetrepeszti...

Merthogy ez a masodik evem eddig pont ilyen volt. Ilyen 'ubermajersag', 'elkepzelhetetlenul fantasztikus', 'leirhatatlanul pazar/pompas/popec...parades???
AAAAAA!!!!
Imadok itt elni!!!! :D:D:D:D:D:D:D:D::D:D:D:D::D:D:D:D:

Annyira durva ez! Hisz emlekszem meg a tavalyi evemre, nem volt az olyan reg, amikor meg tok elveszettnek ereztem itt magam, amikor ugy osszezavart ez a hely, meg ez a rengeteg ember, h azt se tudtam mar, mit higgyek magamrol...
Most viszont minden annyira mas...

Vegre tenyleg ugy erzem, h a helyemen vagyok. En tejles egeszben. Nem csak az egyik felem, mig a masik az otthon, a magyar nyelv es a mar ismert emberek biztonsaga fele vagyakozik. Egy nehez idoszakon mentem keresztul tavaly, de ugy erzem, h nagyon megerte. Es h szuksegem is volt ra. Mert most erzem, h mi a kulonbseg, es tudom, h sokat fejlodtem.

Biztosabb lettem magamban, osszeszedettebb a munkamban, celratorobb a kommunikaciomban, nyitottabb minden uj fele. Mar nem felek attol, h mit gondolhatnak rolam masok, mert en megprobalom a legtobbet kihozni magambol, es igy nincs szuksegem arra, h masok mondjak meg, h mit kene tennem, hogy kene viselkednem. Emlekszem tavaly Ajibu, a Sierra Leone-i srac mondta nekem: 'ne hasonlitgasd magad masokhoz, csak hozd ki magadbol a legtobbet'. Probaltam hinni neki, de ez akkor meg nem sikerult. Most mar erettebbnek erzem magam, es csak most kezdek raebredni mennyire igaza volt neki is, es Krzysztof baratomnak is, aki annyi jo tanaccsal tamogatott tavaly...

Az iden pedig en vagyok a mar vegzos diak, a tapasztalt, az orientacios heten barataim mellett en is ott voltam, h bevezessem az ujonnan erkezoket az UWC-s eletbe... Mar ismerem itt a jarast, es a nyelvjarast is... Es mar nagyon nagyon nagyon szeretem ezt a helyet...

Tegnap egyetemi interjukon voltam. Harom amerikai egyetem kikuldott kepviseloje tartott eloadast az iskolajukrol, es hallgatta meg az erdeklodo diakokat ezutan szemelyesen is. Csodalatos dolgokat hallottunk mindharom helyrol, az egyetemek altal nyultott vegelathatatlan lehetosegekrol, az ottani pergo diakeletrol, a kulonleges, szeleskoru oktatasrol, a Sziklas- hegysegbeli sziklamaszo turakrol, Kenyon College bekes es intelligens legkorerol, Skidmore kreativ szellemerol, es Colorado 'muguminudlisagarol'...
Ahogy azonban ott ultunk a sulink kozponti irodajanak eloszobajaban, ledobbentem. Mi vaaaan? Hogy mi mar egyetemre keszulunk? De hat meg van egy egesz evunk itt! De nem, mar csak egy evunk van itt...Ebben az orulten jo suliban, ahol annyit szenvedunk a kialvatlansagtol, mert az IB kovetel, de nem is keveset... Itt Szingapur legelismertebb elitiskolajaban, ahol a lehetosegeinknek senki sem szabhat hatart...

Es szornyu szomorusag lett rajtam urra. Nem akarom itt hagyni ezt a helyet! Hisz ugy megszerettem! Igaz baratokra leltem itt, uj dolgokat muveltem, amikrol korabban csak almodhattam volna. Rengeteget utaztam. Del-Kelet Azsiaban is, de foleg onnan ahonnan jottem. Es mindezt ennek a helynek koszonhetem. Durva egy gondolat, h masfel evvel ezelott a pesti mujegpalyan meg azon gondolkodtam, h beadjam-e a palyazatomat az EVIME-hez vagy sem... Hisz ugye ugysem kapnam meg az osztondijat...

Tegnapelott epp szeretett szobamban tanulgattam, amikor Max, az egyik haziszulonk, bekopogott hozzank. Di Smart a sui igazgatonoje akart beszelni velem, h mi ugyben, Max nem arulta el. Szepen beseteltunk a kampuszra, utkozben magyar torirol es az EE-m temajarol beszelgettunk. Ahogy beleptem Di irodajaba Enzo, perui baratom mar ott ult az egyik kanapen. Di nem kortonfalazott sokaig, ahogy leultem, rogton hozzafogott a mondanivalojahoz. Azt hiszem, meg eletemben nem vagtam olyan arcot, mint ott akkor. Minden egyes szavanal egyre nagyobb elkepedes ult ki az arcomra, ereztem, h a szemem kitagul es meg talan a szamat is eltatottam kisse. Ahogy befejezte, felallt, h kezet fogjon velem. Meg mindig nem fogtam fel egeszen, h mi is tortent. 'Thank you'-k kozepette kileptunk Di irodajabol, oromunkben sikongatni kezdtunk meg szejjel oleltuk egymast. Nemzetkozi Davis Osztondijasokka valasztottak minket kettonket. Ez penzjutalommal nem jar, viszont olyan elismeres, ami bele fog kerulni az ajanloleveleinbe is. Es jovore ahogy megkezdjuk egyetemi tanulmanyainkat, maga Shelby Davis, az UWC iskolak osztondijalapjanak alapitoja meg fogja latogatni az iskolankat, h talalkozzon velunk! Shelby Davis! Aki UWC diakok tizezreinek adott lehetoseget arra, h az USA-ban irto jo helyeken tanulhassanak! Es en talalkozni fogok vele! Aaaa!!! :D:D:D:D:D

Aznap este emlekszem, epp egyedul setaltam le vacsihoz, es tisztan megvan meg bennem az az erzes, ami akkor elontott. Kifejezhetetlen, tomenytelen hala volt. Halat adtam Istennek, amiert ide kuldott, amiert igy vigyaz ram, es amiert meghallgatta az imaimat, meg ha sokszor ez nem is tunik igy nekem...

A nyaron nagyon feltoltekeztem energiaval es szeretettel, de az, amit itt most erzek nem csak onnan jon. Ez a hely tenyleg az otthonom lett, szuleim is vannak, Alison es Mirna szemelyeben, de Gabrielhez es Maxhez is fordulhatok kereseimmel, problemaimmal. Netty, kedvenc 'Dayparent'-em szinten fontos szereplo a koleszos csaladfamon. A barataimmal pedig az iden egy kulon kis apartmanban elunk szinte. A fiu blokk egy elkulonitett reszen vagyunk elszallasolva, ugy, h egy igazi kis birodalmat alakithattunk ki a ket szobankbol es a hozza tartozo, elkulonitett folyosoreszbol. Mint a kiskiralyok, ugy elunk itt. Meg mint egy igazi igazi jo kis banda. Mariana baratnom mellett, akit mindig is a magamhoz legkozelebb allonak ereztem, most mar a tobbieket is kozeli barataimnak tartom. Hisz ejjel nappal egyutt logunk, jokat nevetunk, az IB-t szidjuk...:) De most meg azt is jobban elviselem- pedig azert a heten atlagban 5 oranal nem aludtam tobbet, ami a het vege fele mar fizikai fajdalmakkal jart...

Es most a hetvegen sem lesz megallas. Az EE-m fekete arnykent magasodik foleben, a rendes hazik is kigyokent szoritanak egyre erosebben... Minden tanarunk oszinte mosolygassal igy fogadott bennunket az elso heten: 'Welcome back, guys! I hope you have a lot of energy, because this year's gonna be a tough one!' Es tenyleg, tutira nehez lesz, es nyavajogni is fogok, meg kaven elek majd ejjel-nappal, es az is lehet, h kicsit le fogok maradni a legujabb filmekrol is, de valahogy nagyon nem banom. Mert megeri ez az egesz ugy ahogy van. Es nagyon elvezem. Es akarhogy is lesz, elvezni is fogom.

Na jo, egy oran belul Tea Time, addig jo lenne a bioszdogamra is tanulni vmit...

Qatar, Doha!

Mar csak 9 perc a szingi gepemig! Aztan mar csak kb 6 ora es ujra ott leszek, ahol mar egy evet eleldegeltem az eletembol. Kivancsi vagyok, most mennyire lesz mas...Ugy erzem, igy a nyaron szepen feltotlekeztem energiaval, lelkesedessel, szeretettel... Na meg az uj arcokra is mar nagyon kivancsi vagyok! Szoval tuti, h ilyen vagy olyan formaban, de masmilyen evem lesz, mint volt. Van, amit mar nagyon varok - talalkozas Marianaval, Rosieval, orientacios het, aztan az evkozi utazasok, UN Night...De azert van egy-ket gyomorszorito erzes is bennem, mint az erettsegi, felvetelik, az idobeosztasi keszsegem meg mindig uvoltoen nagy hianya... Na de nagyon optimistan kezdek neki ennek az evnek, ugy erzem, szinte minden feltetel adott ahhoz, h egy csodalatos evem legyen Szingiben!:D

Egyebkent birom ezeket a reptereket...Erdekes arcokkal lehet megismerkedni...:)

Retro

Jo reg nem jartam errefele...
Az iment visszaolvastam a ket "legfrissebb" bejegyzesemet, es most igy majdnem ket het itthonlet utan valahogy furanak, de meg inkabb igencsak csopogosnek tetszettek az iromanyaim. Mentsegemre mondom, h tenyleg meginditottak ezek a nagy ev vegi bucsuzkodasok. Mindazonaltal igy visszatekintve kicsit megkuncogtam azt, ahogy ezeket az erzeseimet kifejeztem, mert normalis esetben nagyon nem vagyok az erzelgosseg hive.

Na de gondolom ehhez a megitelesemhez az is nagyban hozzajarul, h mostmar en is vegre itthon vagyok!!! (Ha mostmar rendesen olvashato, magyar betus szovegeket varnatok,be kell vallanom bunomet: itthon sem haszanlok mar ekezeteket, epp eleg, h az 'y' es a 'z' felcserelt helyuk miatt annyi bosszusagot okoznak nekem.)

De a gepelesi nehezsegeken kivul nem is nagyon erzem az egy eves tavolletem utani valtozasokat. Legalabbis kivulrol. Merthogy a felszinen tenyleg minden ugyanolyan. Ha eloszor a kis hazamat veszem szamba, meg kell allapitanom, h sajnos vagy nem sajnos, de Pesten nem sok minden valtozott, Koki meg mindig ott randállik( gondolom nincs ilyen szo, de valahogy ugy erzem Koki korulirasara epp megfeleloen cseng), a 4-es metro elkeszulesenek utopiaja is csak az agyakban lebeg meg, gazdasagi vilag- vagy inkabb nemzetvalsag igencsak erezteti magat a mindennapokban az oly reg ahitott rago aranak emelkedesetol az elso irsai hajlektalan megjelenesenek botranyos peldajaig is.

De valahogy most, h csak ilyen csekely ido adatott nekem a jol ismert kornyezetben, valahogy elnezek e hibak felett, es csak a jo dolgokat latom meg. Szeretett csaladomat, szuperjofej barataimat, a kis varoskam, Albertirsa gyonyoru latkepet, a pesti tomegben setalva az ismerosen csengo gyonyoru magyar nyelv trillazasat... Mar nagyon hianyzott ez a hely. Ugy erzem megerkezesem pillanatatol fogva folyamatosan toltodok fel pozitiv energiakkal, amire igencsak szuksegem is lesz augusztustol. Most meg nem varom a sulit, foleg mivel tudom, h mennyire nehez idoszak var ram - azt mondjak decemberig nemcsak eljarni nem tudunk majd, de aludni sem lesz idonk, annyi munkank lesz-, de azert is mert nagyon elvezem az itthonletet. De persze varom mar az uj kalandokat is, kivancsi vagyok az uj 11.-esekre, az orientacios hetre, es izgatottan varom az ujabb utazasokat is: jovore Indiat, a Fulop-szigeteket es egy nagy teli hatizsakos turat terveztunk be, ahol Kinat, Kambodzsat es Laoszt is erintenenk.