Azt hittem, a szunetben majd minden nap irok a blogomba, hisz tengernyi idom lesz. Hat persze, h nem igy lett, szoval jol le vagyok maradva...Meg a suli utolso heterol is irnom kene, amikor paintballozni mentem egy szulinapi bulin, meg medencezni a suli 'meno bagazsaval' ahogy kesobb megtudtam...Aztan elmelkednem kene arrol, h vegulis lenne-e ertelme veganak lenni, nemis igazan az allatok jogaiert, hanem a fold ehezo emberiert, mert mindaz a gabona, ami a hamburgerunk tehenet ettette emberi szajak millioit is jollakhatta volna... Akkor meg kene osztanom veletek az uj infoimat a hanukarol, meg a zsido vallasrol, ugyanis Izi baratnom nemreg tartott egy kiseloadast roluk...Nah aztan az indo utam minden napjan feljegyeztem egy jo par happeninget, szoval az sem artana mondatokba foglalni, nehogy elvesszenek....Jah es a szingapuri karacsonyom! Na jo, arrol elozetesen annyit, h marha jo volt! 26-an volt egy kis honvagyam mondjuk, mikor hallottam az egesz kis csaladomat jol mulatni mamumeknal a telefonban, de egyebkent egesz jol telt az elso karim igy messze mindenkitol. Hisz azert nem voltam egyedul! :) Szerencsemre egyik baratnom szamara szerencsetlen modon itt ragadt Szingapurban, plusz egy masik bnom es meg 12 jofej srac plusz egy-ket tanar ulte korbe az unnepi asztalt. Volt ajandekozas, aaa Glorianaval mi tiszta vicces ajit adtunk a mi huzottjainknak, halterapiat! :D Eees ami a legjobb, vacsiztam a felig magyar baratnomeknel! Aaaanyira jo volt! Tiszta otthon filing! Hisz MAGYARUL beszeltem!!!! Jah es ok ertettek! :D Es nagyon kedvesek...jaj barcsak ok lennenek a host family-m! Azt meg nem is mondtam,h szenteste a megbolondult Orchard Road-on oromkodtunk, te jo eg, h az a rengeteg ember h fel volt porogve! Mindenki muhabbal fujta a masikat, szegenyeknek csak ennyi jutott a hoerzesbol! De poen volt nagyon, en is kaptam egy parszor :) Aztan kis visszaszamlalas, nagy olelesek, es kis tancitanci egy barban...Az eddigi legpoenabb szentestem volt:)
Hu de nagyon gyorsan telnek itt a napok! Ma jottek haza a maradek latinok Indiabol, nekik is kalandos utjuk volt, de azert nem annyira, mint Gloriananak, akinek a Sanghaii repteren kijelentettek, h hamis az utlevele, es minden tovabbi nelkul visszakuldtek Szingapurba. Jah, de elobb egy ejszakat meg a bangkoki repter egyik cellajaban kellett toltenie...Marha nagy sztori:) Szegeny most mar csak nevet rajta...Nem is nagyon tehet mast, a penzet sem kaphatja vissza.
Aztan most mar tanulnek tenyleg, de nem is olyan egyszeru, hisz mindig van vmi meg igy szunetben is. Pl tegnapelott kosarmeccs, tegnap tenisz, ma meg uszas es foci...Persze ezek csak mind este, de fogalmam sincs hova tunnek a nappalok...Mondjuk eleg sokaig alszom:) Jaj, tiszta jo! Ugy erzem, most mar sokkal otthonosabb vagyok itt, mar honvagyam sincs annyira...Jo volt ez a het, h csak ilyen kevesen voltunk, mert igy tobb lehetosegem volt kozelebb kerulni egy-ket emberkehez. Lehet, h vegre 'letelepedtem'? :)
Tuesday, December 30, 2008
Friday, December 19, 2008
Dec. 15.hetfo harmadik nap
Felkeltettem magam ¾ 9kor, h legyen idom hajat mosni. Remeltem, h nem lesz nagyon problemas a dolog, es vegulis a kis vodorrel es a hideg lavorvizzel sikerult is elboldogulnom. Durva, h itt nincs folyo-vagy melegviz.
Na de Lydia, aki egyebkent tegnap meg hajnali 4kor kocogni ment volna, meg mindig aludt, es miutan sehogysem sikerult beuzemelnem a netet, leultem tevet nezni egy kicsit. Epp egy fozocskezo musor ment, Teri Hatcher volt a sztarvendeg. Aztan ‘Headline News’-tok jo, h itt a teveben is nyomjak az angolt, persze nem viszik tulzasba, de legalabb ezzel is mutatjak, h fontos az angoltanulas. Nem sok mindent tudtam meg a hirekbol, de az ezutan kovetkezo musorbol mar tobb minden lejott: egy kis ismerteto volt egy programrol, ami az utcagyerekek megsegitesere iranyult- random modra osszegyujtenek egy csapat kissracot, es megtanitjak oket a szerves mezogazdasag nehany formajara. Az elultetett novenyeket kesobb eladjak, a penzbol meg gondolom reszesednek ok is (legalabbis igy lenne csak ertelme).
Delelott 11 volt, ugyhogy mennunk kellett mar a suliba. Probaltam illoen feloltozni, hosszu naci, a top fole bolero, semmi smink (bar azt sztem meg jobban elfogadjak- mm a szolid sminket). De nem voltam eleg alapos. Meg be sem leptunk a suli epuletebe, de hatalmas udvrivalgast hallottam az egyik tanterembol, ami vegigkisert a kaputol a recepcioig. Egy fiuosztaly persze. Minden noi dologo zold egyenruhat viselt, hosszu szoknyat, blezer felsot, zold hijabot (a haj elfedesere szolgalo ruhadarab- nem egyenlo a szaud-arabiaiak csadorjaval, mert az az egesz arcot is elfedi a szemek kivetelevel). Egy ket illedelmes kezfogas utan bekopogtunk az igazgato irodajaba. Egy kisse szikar, de folyton mosolygos ferfi fogadott minket. Bemutatkoztam , Lydia mar persze ismerte. ‘Mar reg volt, mikor angolul tanult’,szabadkozott, szoval Lydia tolmacsolasaval folyt a beszelgetesunk.
Mivel mar jo parszor jartak itt vendegtanitok, mint mi, keszsegesen bologatott a terveinkre, igen igen, az angoltanulas nagyon fontos, osztonozzuk csak oket. Viszont lenne vmi aprosag, tette hozza indoul Lydianak. Ne mondja, h o uzeni, de ha tehetem legkozelebb fedjem el az alkaromat. Ja es ha osszehuznam a bluzom felett a kardiganom...Gondolom, ezert kerulte a tekintetem egesz ido alatt...
Ezek utan nem akartam rossz benyomast kelteni, szoval mondtam Lidyanak (igazabol igy kell irni a nevet), h jojjunk vissza holnap, es csak akkor kezdjuk a tanitast, akkor majd meg jobban bebugyolalom magam. De nem nem, hamar itt vagyunk, csak szedjuk ossze a nepeket, mutatkozzunk be, es csak roviden mondjuk el, h mit fogunk csinalni a hetet. Szoval igy is tettunk. Vicces volt latni, ahogy a kissracok egymast cuccoltak, h ki mer bekukkantani az ajtonkon, h lathassak a ‘white lady-t’, meg h hanyszor kuncogtak a markukba, mialatt beszeltunk. Volt, aki nem is tettette, h figyel, csak bamban bamult elore. Es mindez a feher boromnek es a szabadon engedett hajamnak szolt Poen :)
Na szoval diadalittas udvrivalgas kozepette kb 15 perc utan elhagytuk a tantermet. Kis korut a suli korul, aprocska konyvtar 50-nel sem tobb konyvvel, IT terem osgepekkel, megszeppent egyenruhasok mindenutt. Lidya beszaladt a tanariba, h udvozolje az egyik ‘nagymamajat’. Ezalatt en korbe jartattam a tekintetem a haborus Europara emlekezteto termen, a szeliden mosolygo dolgozokon. Nehany neni odajott hozzam, ‘chaval...chaval’ (indoul szepet jelent) bologattak kedvesen, az egyik meg a a csupasz karomat is megsimogatta.
Nehogy felreertsetek, tudom, h ez tenyleg mindossze a nyugatisagomnak szol :) Es neha mar sok is volt a sok ‘jaj , so priti’bol,meg a ‘but I’m so fat’-bol, ami folyton kitort Lidyabol. Tenyleg nagyon durva, h a UWC-kben hogy meghiznak a lanyok. Ez tokre nem fair. Lidyanak egyebkent azt hiszem jot tett ez a plusz 15(!!!) kilo, masfel eve valszeg csont es bor lehetett, mert most sem tunik husinak. De ez akkor is durva...Remelem en kivetel leszek...
Na de a kis SMP4-os latogatasunk utan hazaugrottunk, h hazigazdam a koromlakkja en meg a szem elott hagyott borfeluleteim eltuntetesen munkalkodjak. Aztan irany a mar magasabb szintu kozepsuli, a Lab School, ahova a hiperszuper indo skacok jarnak. A minimum negyed ora kocsikazas utan leparkoltunk egy tok csini rozsaszines epulet elott(oke legyen mondjuk malyvaszinu, hisz fiuk is jarnak oda J)...(folyt.kov.)
Na de Lydia, aki egyebkent tegnap meg hajnali 4kor kocogni ment volna, meg mindig aludt, es miutan sehogysem sikerult beuzemelnem a netet, leultem tevet nezni egy kicsit. Epp egy fozocskezo musor ment, Teri Hatcher volt a sztarvendeg. Aztan ‘Headline News’-tok jo, h itt a teveben is nyomjak az angolt, persze nem viszik tulzasba, de legalabb ezzel is mutatjak, h fontos az angoltanulas. Nem sok mindent tudtam meg a hirekbol, de az ezutan kovetkezo musorbol mar tobb minden lejott: egy kis ismerteto volt egy programrol, ami az utcagyerekek megsegitesere iranyult- random modra osszegyujtenek egy csapat kissracot, es megtanitjak oket a szerves mezogazdasag nehany formajara. Az elultetett novenyeket kesobb eladjak, a penzbol meg gondolom reszesednek ok is (legalabbis igy lenne csak ertelme).
Delelott 11 volt, ugyhogy mennunk kellett mar a suliba. Probaltam illoen feloltozni, hosszu naci, a top fole bolero, semmi smink (bar azt sztem meg jobban elfogadjak- mm a szolid sminket). De nem voltam eleg alapos. Meg be sem leptunk a suli epuletebe, de hatalmas udvrivalgast hallottam az egyik tanterembol, ami vegigkisert a kaputol a recepcioig. Egy fiuosztaly persze. Minden noi dologo zold egyenruhat viselt, hosszu szoknyat, blezer felsot, zold hijabot (a haj elfedesere szolgalo ruhadarab- nem egyenlo a szaud-arabiaiak csadorjaval, mert az az egesz arcot is elfedi a szemek kivetelevel). Egy ket illedelmes kezfogas utan bekopogtunk az igazgato irodajaba. Egy kisse szikar, de folyton mosolygos ferfi fogadott minket. Bemutatkoztam , Lydia mar persze ismerte. ‘Mar reg volt, mikor angolul tanult’,szabadkozott, szoval Lydia tolmacsolasaval folyt a beszelgetesunk.
Mivel mar jo parszor jartak itt vendegtanitok, mint mi, keszsegesen bologatott a terveinkre, igen igen, az angoltanulas nagyon fontos, osztonozzuk csak oket. Viszont lenne vmi aprosag, tette hozza indoul Lydianak. Ne mondja, h o uzeni, de ha tehetem legkozelebb fedjem el az alkaromat. Ja es ha osszehuznam a bluzom felett a kardiganom...Gondolom, ezert kerulte a tekintetem egesz ido alatt...
Ezek utan nem akartam rossz benyomast kelteni, szoval mondtam Lidyanak (igazabol igy kell irni a nevet), h jojjunk vissza holnap, es csak akkor kezdjuk a tanitast, akkor majd meg jobban bebugyolalom magam. De nem nem, hamar itt vagyunk, csak szedjuk ossze a nepeket, mutatkozzunk be, es csak roviden mondjuk el, h mit fogunk csinalni a hetet. Szoval igy is tettunk. Vicces volt latni, ahogy a kissracok egymast cuccoltak, h ki mer bekukkantani az ajtonkon, h lathassak a ‘white lady-t’, meg h hanyszor kuncogtak a markukba, mialatt beszeltunk. Volt, aki nem is tettette, h figyel, csak bamban bamult elore. Es mindez a feher boromnek es a szabadon engedett hajamnak szolt Poen :)
Na szoval diadalittas udvrivalgas kozepette kb 15 perc utan elhagytuk a tantermet. Kis korut a suli korul, aprocska konyvtar 50-nel sem tobb konyvvel, IT terem osgepekkel, megszeppent egyenruhasok mindenutt. Lidya beszaladt a tanariba, h udvozolje az egyik ‘nagymamajat’. Ezalatt en korbe jartattam a tekintetem a haborus Europara emlekezteto termen, a szeliden mosolygo dolgozokon. Nehany neni odajott hozzam, ‘chaval...chaval’ (indoul szepet jelent) bologattak kedvesen, az egyik meg a a csupasz karomat is megsimogatta.
Nehogy felreertsetek, tudom, h ez tenyleg mindossze a nyugatisagomnak szol :) Es neha mar sok is volt a sok ‘jaj , so priti’bol,meg a ‘but I’m so fat’-bol, ami folyton kitort Lidyabol. Tenyleg nagyon durva, h a UWC-kben hogy meghiznak a lanyok. Ez tokre nem fair. Lidyanak egyebkent azt hiszem jot tett ez a plusz 15(!!!) kilo, masfel eve valszeg csont es bor lehetett, mert most sem tunik husinak. De ez akkor is durva...Remelem en kivetel leszek...
Na de a kis SMP4-os latogatasunk utan hazaugrottunk, h hazigazdam a koromlakkja en meg a szem elott hagyott borfeluleteim eltuntetesen munkalkodjak. Aztan irany a mar magasabb szintu kozepsuli, a Lab School, ahova a hiperszuper indo skacok jarnak. A minimum negyed ora kocsikazas utan leparkoltunk egy tok csini rozsaszines epulet elott(oke legyen mondjuk malyvaszinu, hisz fiuk is jarnak oda J)...(folyt.kov.)
Wednesday, December 17, 2008
Tuesday, December 16, 2008
Banda Aceh, a masodik nap
Ma lementunk a partra. Valahogy a tenger latvanya mindig bekesseget lop a szivembe, akarhol is jarok. Igy volt ez most is. Ahogy a nap lagyan osszeolvadozva a felhokkel megvilagitotta a kedvesen hullamzo vizet, azt kivantam, barcsak Magyarorszagnak is lenne tengerpartja, ahova csak igy mint most negyedoras kocsikazassal kiruccanhatnank, amikor csak kedvunk tartja. Fiatal es idosebb parok, meg egy egy csapat HVCs tanyazott a bambusztetos takolmanyok arnyekaban, vki kokuszdiolevet szurcsolgetett, vki sult kukoricat majszolgatott, neha meg egy egy arra koszalo kecske vagy liba is bekoszont hozzajuk. Mindnen olyan csendes, bekes volt. Egyszeruen felfoghatatlan, h ugyanez a tenger 4 evvel ezelott emberek millioinak a halalat okozta.
-Ha elmondok neked vmit, felni fogsz a hazamtol? – kerdezte Lydia meg a reggelinel.
-Nem persze mondjad csak- valaszoltam
-Ott a lepcso alatt –es ugy ket masfel meterre mellem mutatott- akkor talatak egy testet.
Es az anyja szobajaban is.
Meg az egyik lanytesoja szobajaban is.
Hullak.
Mindenutt.
-Tudod, a kert szintje most egy kicsit magasabb, mint volt. Apumnak valahogy el kellett temetnie az ide sodort embereket.
A dobbenet csendje.
Eloszor par honapja hallottam Lydiat beszelni errol. A malaj tengerparton setalva, talan epp a tengert csodalva emlitte meg egy mondatban. Csak annyit, h az o szulovarosat is erintette a cunami.
Amig a teveben hallunk katasztrofakrol persze elszornyedunk, de a kovetkezo beszelo papagajrol szolo hirre ugyanugy felvidulunk, mint a hir elott. Viszont, ha a sajat szemunkkel latjuk a szerencsetlenseg nyomait, talan egy kicsit jobban megraz a tudat.
De ez meg mindig nem egyenlo azzal az erzessel, amikor egy szeretted veszik oda a vizbe, vagy epp a Mumbai-i terrortamadasokba. Mert a sulikban ugye a sok indiai kozul nem egy szarmazik Mumbai-bol, es nem egy gyaszol most baratot, akar csaladtagot is. Peldaul az egyik csoporttarsam angolon.
De az elet megy tovabb. A viz altal letarolt es meg ujja nem epitett hazak elott most ujra szaket csemegeznek a nepek az utcai bufeskocsikbol, a rengeteg NGO segitsegevel uj epuleteket huznak fel, koztuk egy hatalmas hajot formazo emlekmuvet, iskolakat, korhazakat. A korrupt kormany azonban rendesen megneheziti a munkalatokat, mindenki csak a sajat zsebere dolgozik. Szinte csak a kalozdvd-s boltok huznak hasznot a kormany nemtorodomsegebol.
De azert persze nem depiztunk egesz nap. Valojaban Lydia is persze szomorussaggal de ugyanakkor nyiltan beszel a tortentekrol. O mondjuk nem volt jelen. Valoszinutleg nem is elte volna tul, hisz az o jelentlegi hazuk nagy reszet is levitte az ar. Apja keresere koltoztek ide 1 evvel a katasztrofa utan, h segitsek a szulofoldjuket. Azota apja 2 iskolat is felepitett.
De hogy egy eles kanyarral raterjek a nap vicces torteneseire is: lattam egy bakkecsket megenni egy egesz zacsi csipszet, egeszben, a tengerparton! (videot is keszitettem rola:)). Plusz delelott taliztam egy ujabb ucsitesoval( aanyian vannak mint az oroszok! ) , tok aranyos lany, sokat tudtunk beszelni vallasrol, az orszag helyzeterol a sulijarol ,a lanyok helyerol...Nagyon erdekes volt. Plusz mindig ugyelnem kellett ra, h ugy fogalmazzam meg a mondandomat, h nehogy megsertsem ot a vallasi kulonbsegunk miatt, es azt hiszem feljodom ebben is!
Banda Aceh varosa meg ugy az egesz terseg, Aceh, kiemelkedoen vallasos. Igazabol talan ez az egyetlen regio ebben a 200 millio lakosu orszagban(a vilagon a 4. legnepesebb! tudtatok?), ahol tenyleg szigoruan megtartjak a muszlim szabalyokat. Mindenki napi 5szor imadkozik: hajnali fel 5-kor(!), du 1-kor, 4-kor, 7-kor es 9-kor. De ez nem csak egy gyorsan elhadart imat jelent, mindennek megvan a maga rendje. Mielott barmihez is nekikezdenenek, meg kell tisztitaniuk a testuket (arc-, kez-, labmosas), es csakis vmi tiszta helyen imadkozhatnak- a legtobb hazban, iskolaban kulon teret kulonitenek el erre a celra. A lanyoknak a szokasos hijab mellett meg vmi specko ruhadarabokat is fel kell olteniuk. A fiuk es a lanyok termeszetesen kulon vannak valasztva. Az ima maga az arab nyelvu Koran egy reszenek felmondasa, vagy inkabb kantalasa. Minimum 2 de akar 10 perc hosszu is lehet.
Amerikaban minden merfoldon talalhatsz egy McDonald’s-ot. Itt ugyanez igaz a mecsetekre:)
-Ha elmondok neked vmit, felni fogsz a hazamtol? – kerdezte Lydia meg a reggelinel.
-Nem persze mondjad csak- valaszoltam
-Ott a lepcso alatt –es ugy ket masfel meterre mellem mutatott- akkor talatak egy testet.
Es az anyja szobajaban is.
Meg az egyik lanytesoja szobajaban is.
Hullak.
Mindenutt.
-Tudod, a kert szintje most egy kicsit magasabb, mint volt. Apumnak valahogy el kellett temetnie az ide sodort embereket.
A dobbenet csendje.
Eloszor par honapja hallottam Lydiat beszelni errol. A malaj tengerparton setalva, talan epp a tengert csodalva emlitte meg egy mondatban. Csak annyit, h az o szulovarosat is erintette a cunami.
Amig a teveben hallunk katasztrofakrol persze elszornyedunk, de a kovetkezo beszelo papagajrol szolo hirre ugyanugy felvidulunk, mint a hir elott. Viszont, ha a sajat szemunkkel latjuk a szerencsetlenseg nyomait, talan egy kicsit jobban megraz a tudat.
De ez meg mindig nem egyenlo azzal az erzessel, amikor egy szeretted veszik oda a vizbe, vagy epp a Mumbai-i terrortamadasokba. Mert a sulikban ugye a sok indiai kozul nem egy szarmazik Mumbai-bol, es nem egy gyaszol most baratot, akar csaladtagot is. Peldaul az egyik csoporttarsam angolon.
De az elet megy tovabb. A viz altal letarolt es meg ujja nem epitett hazak elott most ujra szaket csemegeznek a nepek az utcai bufeskocsikbol, a rengeteg NGO segitsegevel uj epuleteket huznak fel, koztuk egy hatalmas hajot formazo emlekmuvet, iskolakat, korhazakat. A korrupt kormany azonban rendesen megneheziti a munkalatokat, mindenki csak a sajat zsebere dolgozik. Szinte csak a kalozdvd-s boltok huznak hasznot a kormany nemtorodomsegebol.
De azert persze nem depiztunk egesz nap. Valojaban Lydia is persze szomorussaggal de ugyanakkor nyiltan beszel a tortentekrol. O mondjuk nem volt jelen. Valoszinutleg nem is elte volna tul, hisz az o jelentlegi hazuk nagy reszet is levitte az ar. Apja keresere koltoztek ide 1 evvel a katasztrofa utan, h segitsek a szulofoldjuket. Azota apja 2 iskolat is felepitett.
De hogy egy eles kanyarral raterjek a nap vicces torteneseire is: lattam egy bakkecsket megenni egy egesz zacsi csipszet, egeszben, a tengerparton! (videot is keszitettem rola:)). Plusz delelott taliztam egy ujabb ucsitesoval( aanyian vannak mint az oroszok! ) , tok aranyos lany, sokat tudtunk beszelni vallasrol, az orszag helyzeterol a sulijarol ,a lanyok helyerol...Nagyon erdekes volt. Plusz mindig ugyelnem kellett ra, h ugy fogalmazzam meg a mondandomat, h nehogy megsertsem ot a vallasi kulonbsegunk miatt, es azt hiszem feljodom ebben is!
Banda Aceh varosa meg ugy az egesz terseg, Aceh, kiemelkedoen vallasos. Igazabol talan ez az egyetlen regio ebben a 200 millio lakosu orszagban(a vilagon a 4. legnepesebb! tudtatok?), ahol tenyleg szigoruan megtartjak a muszlim szabalyokat. Mindenki napi 5szor imadkozik: hajnali fel 5-kor(!), du 1-kor, 4-kor, 7-kor es 9-kor. De ez nem csak egy gyorsan elhadart imat jelent, mindennek megvan a maga rendje. Mielott barmihez is nekikezdenenek, meg kell tisztitaniuk a testuket (arc-, kez-, labmosas), es csakis vmi tiszta helyen imadkozhatnak- a legtobb hazban, iskolaban kulon teret kulonitenek el erre a celra. A lanyoknak a szokasos hijab mellett meg vmi specko ruhadarabokat is fel kell olteniuk. A fiuk es a lanyok termeszetesen kulon vannak valasztva. Az ima maga az arab nyelvu Koran egy reszenek felmondasa, vagy inkabb kantalasa. Minimum 2 de akar 10 perc hosszu is lehet.
Amerikaban minden merfoldon talalhatsz egy McDonald’s-ot. Itt ugyanez igaz a mecsetekre:)
Saturday, December 13, 2008
Az elso igazi...
Culture shock?!
Hat eddig fogalmam sem volt, mit is jelent ez...Most latom csak, h eddig semmi durvat nem lattam, semmi olyat, ami tenyleg oszinten meglepett volna. Indonezia azt hiszem, felejthetlen elmeny lesz...:)
Kuala Lumpurig igazabol semmi kulonos nem tortent, szingapur es malajzia kozott nincs akkora szakadek, az ido kb ugyanolyan, a varoskep talan meg KL-ben szebb is, attol eltekintve, h persze latszik, h az orszag maga sokkal szegenyebb, malaj embert meg lepten nyomon talalni szingapurban is.Ezzel szemben Indonezia egy total mas vilag. Ahogy megerkeztunk a ‘repterre’ a sajat szememmel lathattam, amirol Lydia annyit meselt, a cunami nyomait. Az ‘bevandorlasi hivatal’ ket rozoga fa padot es a ra kiragasztott egy-egy ‘indonesian’ vagy ‘foreigner’ feliratu foszladozo a4-es lapot jelentett.A ‘mit nezel, nem lattal meg feher embert?’ frappans poen lett volna, mindenki utanam fordult, meg lattam, h megjegyzeseket tesznek rolam. Aaa, aztan h promotaljam a nyugati nepek termeszetfeletti inteligenciajanak hiret, jol leegettem magam: nem ismertem fel a Glorianatol kapott borondomet! Mar csak egy csomag szomorkodott a futoszalagon en meg csak alltam es vartam, egy hasonlo, de azert kicsit mas formaju borondre, de par percnyi bena acsorgas utan, Lydia mar a repteres csavokakat kerdezte, h hol van a tobbi, mire kiderult h nincs tobb! Erre kertek h mutassam meg a csomagszamomat, es hogy hogy nem egyezett az arva fekete borondevel, amit elotte csekkoltam le, h persze h nem az enyem (leteptek rola Gloriana nevcedulajat!!! es az alapjan azonositottam! ). Hogy a masodperceken belul langba borulo fejemnek meg tobb oromet okozzanak, kertek h nyissam ki a borondomet, hadd turkaljanak benne egy kicsit...Hat ezek utan, biztos azt hittek, h potencialis bombarejtegeto vagyok vagy mi...(De Lydia mondta, h az oktoberben idelatogato afrikai es nepali srac csomagjat is atneztek, ugy latszik ugy alapjaraton a kuldoldiekkel szemben ovatosak...)
A repter egyebkent mindossze egy helyiseg volt, nagyon latszott rajta, h a szukseg szulte a helyet- 6 honappal ezelott meg a szabad eg alatt folytak a repteri papirmunkak... A cunami mindent letarolt. 4 eve tortent, de meg most is kozvetett kovetkezmenyei vannak...
Szoval a repterrol kilepve megismertem Lydia szuleit, kedves emberek, bar mivel nem igazan beszelnek angolul, Lydia segitsegevel tudtunk csak kommunikalni. A kis mekis kaja, amit meg a malaj repteren nyomtam be, mar reg elparolgott belolem, bar a repulestol mindig kicsit felfordul a gyomrom, de a Pizza Hutos kis melegszendvicskek igy is jol estek. Lydia szulei mellett az egyik occse is velunk tartott az etterembe, kis cuki kerekarcu kissrac:)
Jaj, hat azt azert el ne felejtsem mondani, h azert KL-ben is korulneztunk am, hisz volt 4 orank az atszallasra. Es durva durva durva, de elmentunk a Petronas tornyokhoz!!! Aaa, mekkora volt!!! Csinaltunk egy csomo kepet meg videot, a taxisofor kommentjeirol is (jaj, tokre paraztam, h lekessuk a repcsinket, nagyon messzire mentunk , be a kozpontba...) De mennyire megerte! Malajzia kipipalva! :D
Na de visszaterve Banda Acehre, a kajalas utan vegre hazaindultunk. Lydia apukaja vmi nagyember, a kocsijuk sem volt akarmilyen, szoval hasonlo szinvonalu vityillora szamitottam. Amikor vegre megpillantottam a hazat, nem is csalodtam, ketszintes, stilusos nem az az atlag roskadozo utmenti hely volt. Na de amint atleptem a kuszobot, jott a culture shock 220-szal.
Addig minden okes, h jo magas belteru szobakban(apanak tetszene) legtobb helyen mives bar koros butorok, a teveben indo szappanopera, a haz ‘helperje’ idos neni (tetszett, h nem ‘maid’nek hivjak a nenit, mint ahogy Szingapurban vagy Vietnamban teszik). De jujj, nagyon hiv mar a termeszet, merre menjek kerdeztem. Oh ez a szobam, okes, (szep nagy agy, nem is kell annal tobb), es itt a furdo.
Ajj...Neee....'Csak ilyenetek van?'
'Hat az en szobamban van rendes wc is,de az az emelten van , szoval...'
'Aha, okes, nem jo lesz ez, koszi....'
Nee....az a bizonyos undi lyuk a foldben wc...mindenutt...
'Oh, Lydia varj, hol talalok wcpapirt?'
'Mit? Papirt? Oh mi vizet hasznalunk!'
'Oh....okes persze ertem en...'
Jeee...Es tenyleg a pottyantos mellett ott tanyazott egy nagy kicsempezett lavorszeruseg, egy ket kosza fuldoklo szunyoggal dekoralva...De annyira kedvesek hozzam, tenyleg, mar most is tok halas vagyok nekik, szoval nem szeretnek nagy felfordulast, majdcsak megoldom vhogy.
Tanulsag: mindig legyen nalad egy 1oo-as papirzsepi!:D
Hat eddig fogalmam sem volt, mit is jelent ez...Most latom csak, h eddig semmi durvat nem lattam, semmi olyat, ami tenyleg oszinten meglepett volna. Indonezia azt hiszem, felejthetlen elmeny lesz...:)
Kuala Lumpurig igazabol semmi kulonos nem tortent, szingapur es malajzia kozott nincs akkora szakadek, az ido kb ugyanolyan, a varoskep talan meg KL-ben szebb is, attol eltekintve, h persze latszik, h az orszag maga sokkal szegenyebb, malaj embert meg lepten nyomon talalni szingapurban is.Ezzel szemben Indonezia egy total mas vilag. Ahogy megerkeztunk a ‘repterre’ a sajat szememmel lathattam, amirol Lydia annyit meselt, a cunami nyomait. Az ‘bevandorlasi hivatal’ ket rozoga fa padot es a ra kiragasztott egy-egy ‘indonesian’ vagy ‘foreigner’ feliratu foszladozo a4-es lapot jelentett.A ‘mit nezel, nem lattal meg feher embert?’ frappans poen lett volna, mindenki utanam fordult, meg lattam, h megjegyzeseket tesznek rolam. Aaa, aztan h promotaljam a nyugati nepek termeszetfeletti inteligenciajanak hiret, jol leegettem magam: nem ismertem fel a Glorianatol kapott borondomet! Mar csak egy csomag szomorkodott a futoszalagon en meg csak alltam es vartam, egy hasonlo, de azert kicsit mas formaju borondre, de par percnyi bena acsorgas utan, Lydia mar a repteres csavokakat kerdezte, h hol van a tobbi, mire kiderult h nincs tobb! Erre kertek h mutassam meg a csomagszamomat, es hogy hogy nem egyezett az arva fekete borondevel, amit elotte csekkoltam le, h persze h nem az enyem (leteptek rola Gloriana nevcedulajat!!! es az alapjan azonositottam! ). Hogy a masodperceken belul langba borulo fejemnek meg tobb oromet okozzanak, kertek h nyissam ki a borondomet, hadd turkaljanak benne egy kicsit...Hat ezek utan, biztos azt hittek, h potencialis bombarejtegeto vagyok vagy mi...(De Lydia mondta, h az oktoberben idelatogato afrikai es nepali srac csomagjat is atneztek, ugy latszik ugy alapjaraton a kuldoldiekkel szemben ovatosak...)
A repter egyebkent mindossze egy helyiseg volt, nagyon latszott rajta, h a szukseg szulte a helyet- 6 honappal ezelott meg a szabad eg alatt folytak a repteri papirmunkak... A cunami mindent letarolt. 4 eve tortent, de meg most is kozvetett kovetkezmenyei vannak...
Szoval a repterrol kilepve megismertem Lydia szuleit, kedves emberek, bar mivel nem igazan beszelnek angolul, Lydia segitsegevel tudtunk csak kommunikalni. A kis mekis kaja, amit meg a malaj repteren nyomtam be, mar reg elparolgott belolem, bar a repulestol mindig kicsit felfordul a gyomrom, de a Pizza Hutos kis melegszendvicskek igy is jol estek. Lydia szulei mellett az egyik occse is velunk tartott az etterembe, kis cuki kerekarcu kissrac:)
Jaj, hat azt azert el ne felejtsem mondani, h azert KL-ben is korulneztunk am, hisz volt 4 orank az atszallasra. Es durva durva durva, de elmentunk a Petronas tornyokhoz!!! Aaa, mekkora volt!!! Csinaltunk egy csomo kepet meg videot, a taxisofor kommentjeirol is (jaj, tokre paraztam, h lekessuk a repcsinket, nagyon messzire mentunk , be a kozpontba...) De mennyire megerte! Malajzia kipipalva! :D
Na de visszaterve Banda Acehre, a kajalas utan vegre hazaindultunk. Lydia apukaja vmi nagyember, a kocsijuk sem volt akarmilyen, szoval hasonlo szinvonalu vityillora szamitottam. Amikor vegre megpillantottam a hazat, nem is csalodtam, ketszintes, stilusos nem az az atlag roskadozo utmenti hely volt. Na de amint atleptem a kuszobot, jott a culture shock 220-szal.
Addig minden okes, h jo magas belteru szobakban(apanak tetszene) legtobb helyen mives bar koros butorok, a teveben indo szappanopera, a haz ‘helperje’ idos neni (tetszett, h nem ‘maid’nek hivjak a nenit, mint ahogy Szingapurban vagy Vietnamban teszik). De jujj, nagyon hiv mar a termeszet, merre menjek kerdeztem. Oh ez a szobam, okes, (szep nagy agy, nem is kell annal tobb), es itt a furdo.
Ajj...Neee....'Csak ilyenetek van?'
'Hat az en szobamban van rendes wc is,de az az emelten van , szoval...'
'Aha, okes, nem jo lesz ez, koszi....'
Nee....az a bizonyos undi lyuk a foldben wc...mindenutt...
'Oh, Lydia varj, hol talalok wcpapirt?'
'Mit? Papirt? Oh mi vizet hasznalunk!'
'Oh....okes persze ertem en...'
Jeee...Es tenyleg a pottyantos mellett ott tanyazott egy nagy kicsempezett lavorszeruseg, egy ket kosza fuldoklo szunyoggal dekoralva...De annyira kedvesek hozzam, tenyleg, mar most is tok halas vagyok nekik, szoval nem szeretnek nagy felfordulast, majdcsak megoldom vhogy.
Tanulsag: mindig legyen nalad egy 1oo-as papirzsepi!:D
Saturday, December 6, 2008
Suru het 2- OPUS koncert
Vegre itt van! December 3 este 7 ora! OPUS koncert Szingapur legnagyobb koncerttermeben, az kivulrol tuskes bogarnak, vagy a furi szagu, szinten tuskes durian gyumolcsre emlekezteto Esplanade epuleteben! Ev eleje ota erre a koncertre keszultunk a korussal, eloszor csak a szerdai ebedszunetekben (itt 1 oras ebedszunetunk van, de en pl heti 3szor progikon vagyok ezalatt, mint sokan masok), de az elmult 3-4 heten tobbszor delutan is osszejottunk egy 2 oras gyakorlasra. Volt, h nem akarodzott, de volt h energiat adott a proba, a vidam afrikai spirituale, amire ide-oda kellett dulongelnunk, vagy a Chicago All that Jazz-e, amire szinten betanultunk egy ket egyszerubb mozdulatot. Meg az elejen a szopranosoknak fajdalmasan magas Beethoven 9 szimfoniajanak 'final movement'-je is belopta magat a szivembe- a zenekarral egyszeruen lehengerlo koncertzaro darab volt! Es ereztem, h feljodok! Par het utan mar nem akartam elhalozni a magas A-ktol, sot tok siman kienekeltem, pedig az elejen majd' belerekedt a hangom...:)
Uuu...es mekkora volt! Az a rengeteg ember! Foleg szulok, tanarok, de jonehany diak is raaldozott a belepore. Minden ami zene csakis a mi sulinkbol, UWCSEA-bol! :D Kicsik daloltak, ilyen zenekar, olyan zenekar, a profik korusa a Cantabile, na meg a Senior Singers vagyis mi:) Szerintem voltunk vagy 60-an:) De tiszta jo, a elso sorban, majdhogynem kozeppen viritottam! Mindenki szep feketeben, mosolygosan, bar azert a karvezetonk, Ms Rhodes arcan lattam a feszultseget. De minden szuperul ment, en sem estem ki a szobatarsamtol kolcsonkapott fekete magassarkumbol, es meg mielott sorrakerultunk volna a varakozasi ido is jol telt. Egy kis bepillantas a kulisszak moge, sztajlos oltozok, alter kinezetu hangtechnikus sracok, orias zongora- vagy a mi esetunkben fel korusszallito liftek...
Nagyon orulok, h a resze voltam ennek a hatalmas esemenynek:D
Uuu...es mekkora volt! Az a rengeteg ember! Foleg szulok, tanarok, de jonehany diak is raaldozott a belepore. Minden ami zene csakis a mi sulinkbol, UWCSEA-bol! :D Kicsik daloltak, ilyen zenekar, olyan zenekar, a profik korusa a Cantabile, na meg a Senior Singers vagyis mi:) Szerintem voltunk vagy 60-an:) De tiszta jo, a elso sorban, majdhogynem kozeppen viritottam! Mindenki szep feketeben, mosolygosan, bar azert a karvezetonk, Ms Rhodes arcan lattam a feszultseget. De minden szuperul ment, en sem estem ki a szobatarsamtol kolcsonkapott fekete magassarkumbol, es meg mielott sorrakerultunk volna a varakozasi ido is jol telt. Egy kis bepillantas a kulisszak moge, sztajlos oltozok, alter kinezetu hangtechnikus sracok, orias zongora- vagy a mi esetunkben fel korusszallito liftek...
Nagyon orulok, h a resze voltam ennek a hatalmas esemenynek:D
Suru het 2- OPUS koncert
Vegre itt van! December 3 este 7 ora! OPUS koncert Szingapur legnagyobb koncerttermeben, az Esplanade-ben!
Friday, December 5, 2008
Suru het 1- indo nagykovetseg
Delben keltem! Nem sokszor csinaltam meg ilyet. De mondjuk egy ilyen het utan nem is csoda...:)
Kezdjuk ott, kedden az indonez nagykovetsegre kellett mennem a vizamert. Repjegy igazolas, doksik kitoltve, utlevel- gondoltam, mindent viszek. Ez volt az elso alkalom, h egyedul inteztem egy ilyen hivatalos ugyet, szoval azert volt bennem egy kis para, h nehogy elhibazzak vmit, de a majdnem 1 ora utazas utan, mikor vegre meglattam - a vietnami nagykovetseghez kepest hatalmas epuletegyuttest (a vietnamiaknak mindossze egy csaladi haz szeru hely jutott...)- gondoltam, ha mar idaig eljutottam csak nem lesz semmi bibi. Szoval szepen besoroltam a kapu utani 'IN' feliratu ablak elott acsorgok moge. Volt egy kis nehezsegem a furcsan nagyothallonak tuno, vagy csak alapjaraton a megszokottnal hangosabban es eros indo akcentussal beszelo hivatalnok bacsival- nem ertettem, miert kell neki a tagsagi kartyam vagy a jogsim, de aztan leesett: rovidnadragban voltam! :D Ugye, h milyen nyilvanvalo? :D Nekik az, mert hat az indo nagykovetsegre nem lehet csak ugy terdmutagatosan bemenni. Indonezia alapjaraton egy szigoruan muszlim szabalyok szerint mukodo orszag, a nok fejkendot es egesz testet elfedo ruhakat hordanak- en meg a sulis egyenruhamban, egy kicsit a terdem fole ero naciban voltam. Szoval a diakkartyam es 1 dollar elleneben kaptam a bacsitol egy foldigero piros lapszoknyat, es egy sorszamot, es vegre lecsuccsenhettem a feltunoen zsufolt varoteremben (a vietnami nagykovetsegen egy lelek sem volt rajtunk kivul :)). Gyorsan megszemleltem a nepeket :a nagytobbseg total indo kinezetu volt, de egy ket kinai arcot is kiszurtam, es azt hiszem en voltam az egyetlen nyugati joveveny. Aztan szep nyugodtan elovettem Golding Legyek urat, gondtam majd csak hivjak a sorszamom. De aztan kb tiz perc elteltevel elkezdtem gondolkodni (vegulis az sem art neha...), hogy okes, kaptam ezt a kartyat a bejaratnal, de nem lattam semmilyen szerkezetet, amin regisztraltak volna...Hmmm....lehet h vmi nem okes? A fali kijelzon ekozben az 550-es sorszamu latogatot hivtak- az en kartyam 321-et irt. A biztonsag kedveert gondoltam megkerdezem a mellettem ulo not. Hat persze, ujabb sorszam egy masik gepnel a pultok mellett. Akar oraikig is ulhettem volna ott...:)
Ugy fel oran belul sorra is kerultem. A papirok rendben, alairas, csutortokon johetek is vissza- jah, de itt ne hagyjam a csekket, a kassza jobb oldalt, viszlat. Mi? Hogy most kell fizetnem?! De hat a vietnamiaknak csak a vizak begyujtesekor kellett! Aaaa! De mazlim volt, mert a karacsonyi vasarlasra epp aznap vettem ki egy kisebb osszeget a 'boritekombol', szoval volt nalam kb 79 dollar. Abbol megvan a viza (75 $ ~8000 Ft, hah tok draga...Tajfoldre ingyen mentem volna...), de hogy megyek haza??? Az EZ link kartyamon (=izi=easy link-tomegkozlekedesi kartya a buszokra es a metrora, marha jo otlet, otthon is jo lenne bevezetni) mar igy is minuszban voltam, taxit hivni meg tul draga lenne. Aaa...parapara...aztan aha! A legkozelebbi metronal fel tudom tuningolni a kartyamat a Visa bankkartyammal! Szoval kifizettem a vizamat, visszaadtam a piros szoknyat, es mar siettem is kifele. Na de most hol is vagyok? Fogalmam se volt, csak ugy nagy vonalakban, de a lenyeg, h messze. Megkerdeztem egy ket emberket, merre van a legkozelebbi metroallomas, de vagy rossz iranyba mentem, vagy csak nem vartam eleget- de mivel sietnem kellett, inkabb leintettem egy taxit. (Durva, h itt mennyit taxizom...de persze ez nem egyenlo az europai taxizassal...) Kedvesen megkerdeztem az 'Uncle'-t, h el tudna-e vinni a legkozelebbi allomasra osszesen 4 dollarert, merth nincs nalam tobb, es szerencsemre rabolintott. Dumalgattunk is az uton, jo arc volt a bacsika, kerdezte, h hol tanulok, szoba kerult az osztondijam, Magyarorszag, aztan az o gyerekei, de aztan megerkeztunk, es par perc mulva mar a kartyafeltolto masinaval szerencsetlenkedtem. Folyton visszadobta a bankkartyamat. A harmadszori probalkozas utan bekukucskaltam a kapuor/ jegyelado kukcojaba, es jott az ujabb info- csak szingapuri bankkartyaval tudnek penz atutalgatni, a kis gagyi Visa kartyam itt semmit sem er. Te jo eg- most mihez kezdjek? Aaa! Egy oran belul csini feketeben a suli buszmegallojaban kell lennem, en meg itt ragadtam! De megint a segitsegemre siettek: a jegyelado bacsi miutan megkerdezte meddig mennek, felhivta a kollegajat a Dover Road-i allomason, h engedjen ki suttyomban, sot meg adott masfel dollar a buszra az allomasrol! Alig hittem el! Olyan jo volt erezni ezt az egi gondoskodast!:)
Szoval a kis kalandos utazasom utan sikerult idoben visszaernem a suliba, h az Esplande-ba ruhaprobara mehessek a tobbiekkel. Aztan masnap elesben nyomtuk mar: dec 3 OPUS koncert! :D:D:D
Kezdjuk ott, kedden az indonez nagykovetsegre kellett mennem a vizamert. Repjegy igazolas, doksik kitoltve, utlevel- gondoltam, mindent viszek. Ez volt az elso alkalom, h egyedul inteztem egy ilyen hivatalos ugyet, szoval azert volt bennem egy kis para, h nehogy elhibazzak vmit, de a majdnem 1 ora utazas utan, mikor vegre meglattam - a vietnami nagykovetseghez kepest hatalmas epuletegyuttest (a vietnamiaknak mindossze egy csaladi haz szeru hely jutott...)- gondoltam, ha mar idaig eljutottam csak nem lesz semmi bibi. Szoval szepen besoroltam a kapu utani 'IN' feliratu ablak elott acsorgok moge. Volt egy kis nehezsegem a furcsan nagyothallonak tuno, vagy csak alapjaraton a megszokottnal hangosabban es eros indo akcentussal beszelo hivatalnok bacsival- nem ertettem, miert kell neki a tagsagi kartyam vagy a jogsim, de aztan leesett: rovidnadragban voltam! :D Ugye, h milyen nyilvanvalo? :D Nekik az, mert hat az indo nagykovetsegre nem lehet csak ugy terdmutagatosan bemenni. Indonezia alapjaraton egy szigoruan muszlim szabalyok szerint mukodo orszag, a nok fejkendot es egesz testet elfedo ruhakat hordanak- en meg a sulis egyenruhamban, egy kicsit a terdem fole ero naciban voltam. Szoval a diakkartyam es 1 dollar elleneben kaptam a bacsitol egy foldigero piros lapszoknyat, es egy sorszamot, es vegre lecsuccsenhettem a feltunoen zsufolt varoteremben (a vietnami nagykovetsegen egy lelek sem volt rajtunk kivul :)). Gyorsan megszemleltem a nepeket :a nagytobbseg total indo kinezetu volt, de egy ket kinai arcot is kiszurtam, es azt hiszem en voltam az egyetlen nyugati joveveny. Aztan szep nyugodtan elovettem Golding Legyek urat, gondtam majd csak hivjak a sorszamom. De aztan kb tiz perc elteltevel elkezdtem gondolkodni (vegulis az sem art neha...), hogy okes, kaptam ezt a kartyat a bejaratnal, de nem lattam semmilyen szerkezetet, amin regisztraltak volna...Hmmm....lehet h vmi nem okes? A fali kijelzon ekozben az 550-es sorszamu latogatot hivtak- az en kartyam 321-et irt. A biztonsag kedveert gondoltam megkerdezem a mellettem ulo not. Hat persze, ujabb sorszam egy masik gepnel a pultok mellett. Akar oraikig is ulhettem volna ott...:)
Ugy fel oran belul sorra is kerultem. A papirok rendben, alairas, csutortokon johetek is vissza- jah, de itt ne hagyjam a csekket, a kassza jobb oldalt, viszlat. Mi? Hogy most kell fizetnem?! De hat a vietnamiaknak csak a vizak begyujtesekor kellett! Aaaa! De mazlim volt, mert a karacsonyi vasarlasra epp aznap vettem ki egy kisebb osszeget a 'boritekombol', szoval volt nalam kb 79 dollar. Abbol megvan a viza (75 $ ~8000 Ft, hah tok draga...Tajfoldre ingyen mentem volna...), de hogy megyek haza??? Az EZ link kartyamon (=izi=easy link-tomegkozlekedesi kartya a buszokra es a metrora, marha jo otlet, otthon is jo lenne bevezetni) mar igy is minuszban voltam, taxit hivni meg tul draga lenne. Aaa...parapara...aztan aha! A legkozelebbi metronal fel tudom tuningolni a kartyamat a Visa bankkartyammal! Szoval kifizettem a vizamat, visszaadtam a piros szoknyat, es mar siettem is kifele. Na de most hol is vagyok? Fogalmam se volt, csak ugy nagy vonalakban, de a lenyeg, h messze. Megkerdeztem egy ket emberket, merre van a legkozelebbi metroallomas, de vagy rossz iranyba mentem, vagy csak nem vartam eleget- de mivel sietnem kellett, inkabb leintettem egy taxit. (Durva, h itt mennyit taxizom...de persze ez nem egyenlo az europai taxizassal...) Kedvesen megkerdeztem az 'Uncle'-t, h el tudna-e vinni a legkozelebbi allomasra osszesen 4 dollarert, merth nincs nalam tobb, es szerencsemre rabolintott. Dumalgattunk is az uton, jo arc volt a bacsika, kerdezte, h hol tanulok, szoba kerult az osztondijam, Magyarorszag, aztan az o gyerekei, de aztan megerkeztunk, es par perc mulva mar a kartyafeltolto masinaval szerencsetlenkedtem. Folyton visszadobta a bankkartyamat. A harmadszori probalkozas utan bekukucskaltam a kapuor/ jegyelado kukcojaba, es jott az ujabb info- csak szingapuri bankkartyaval tudnek penz atutalgatni, a kis gagyi Visa kartyam itt semmit sem er. Te jo eg- most mihez kezdjek? Aaa! Egy oran belul csini feketeben a suli buszmegallojaban kell lennem, en meg itt ragadtam! De megint a segitsegemre siettek: a jegyelado bacsi miutan megkerdezte meddig mennek, felhivta a kollegajat a Dover Road-i allomason, h engedjen ki suttyomban, sot meg adott masfel dollar a buszra az allomasrol! Alig hittem el! Olyan jo volt erezni ezt az egi gondoskodast!:)
Szoval a kis kalandos utazasom utan sikerult idoben visszaernem a suliba, h az Esplande-ba ruhaprobara mehessek a tobbiekkel. Aztan masnap elesben nyomtuk mar: dec 3 OPUS koncert! :D:D:D
Subscribe to:
Posts (Atom)