Ez az elso het tok jol telt! El se hiszem! Nem volt olyan eszvesztoen sok hazim, nem irtunk dogakat sem, szoval volt egy kicsit tobb idom a barataimra. Par nappal ezelott pedig ujra belem nyilalt a felismeres: hisz en egy UWC-ben elek! Ezt a hihetetlen felfedezest harom latin-amerikai sracnak koszonhetem, akik a Hong Kong-i UWC-bol jottek bekoszonni hozzank egy par orara, merth a teli szunetes del-kelet azsiai turajukon Szingapurt is utba ejtettek. 10 perc elmenycserebere eleg volt hozza, h ujra feleledjen bennunk a mar-mar elhalofelben levo erzes: mi is ezt akarjuk! Hisz az o sulijuk tenyleg egy igazi United World College! Az emberek ismerik egymast, vegyulnek a klikkek, rengeteg kozos programjuk van, a fiuk lanyok atjarhatnak egymas szobajaba, mindenki nyitott a masik fele, az osszes tanar veluk egyutt lakik, es barki barmikor bekopoghat hozzajuk, h egy pohar sor vagy naracsle mellett dumalgassanak egyet... Nem henyelnek persze, de nincs akkora iszonyatos tanuljtanuljtanulj nyomas, h napkozben senkit se lassanak a kozos szobakban (tokre meg voltak lepodve a pango Common Room lattan...). A kozos progikon, mint pl a nemzetkozi esteken mindenki aktivan reszt vesz, neha lemennek a tengerpartra, h egy tabortuz mellett dalolgassanak... Mint vmi halk sohaj, kuszott vissza a lelkembe a gondolat.: en is vmi ilyesmit szeretnek...
De a szajbiggyesztos jajgatoasombol Mariana gyorsan kirazott, mi itt vagyunk, nem mashol, ebbol kell a legjobbat kihoznunk. Meg egyebkent is mi itt vagyunk egymasnak! Szoval no para, tok jo ez a hely is.
A mai este pedig olyan igazi UWC-s feelingben telt. Utokaracsonyoztunk a kis csapatunkkal. Meg a vakacio elott 'Secret Santa'-t huztunk, mindenkinek abbol az orszagbol kellett ajandekot szereznie, ahova a szunet alatt utazott. En Jose Luist kaptam, aminek orultem is nagyon, mert neki tudtam, h mit vegyek. De hogy meg kulonlegesebbe tegyuk ezt az alkalmat, ma delutan fozocskeztunk is egyet, mindenki keszitett vmit speckot: volt kinai noodles, nachos, vmi sajtos teszta, es egy teli asztal edes suti, magyar oldalrol egy tal kokuszgomboc:) Nagyon jo hangulatban telt az egesz este. Kezdem egyre jobban a csapat tagjanak erezni magam, bar azert meg most sincs meg az az igazi-igazi jajannyiraszeretunkminthaatestverunklennel dolog, ami peldaul Joaquin es Mariana kozott megvan, a ket uruguayi osztondijas kozott... Nem is csoda, hisz mar az, h egy nyelvet beszelnek, egy nagyon eros kapocs kozottuk, es persze ezen felul tenyleg jol megertik egymast, egy hullamhosszon vannak... De h mennyire fontos a kozos nyelv, erre csak itt dobbentem ra. Ja es ma estet raadasul a Babel cimu filmmel fejeztuk be...
1 comment:
A bábelt együt láttuk:)
Ebként mariananak csak félig van igaza, mindig lehet változtatni, illetve valakinek mindig el kell kezdenie, vagy hamár valami el van kezdve akkor folytatni kell, szóval ha nem is az alatt az idő alatt lesz gyökeres változás, amíg te ott vagy, teszem azt lehet hogy jövőre még nem fogtok ki be járkálni a fiúk szobájába, de pár éve múlva lehet, ehhez marha nagy önzetlenség kell, mert az ember felteszi a kérdést magának: hogy akkor minek?? de nem szabad feladni, "mindig küzdeni kell a nemes célért" :)!!! Az biztos hogy jól kell érezned magad, ettől függetlenül is, ahol vagy, akikkel vagy, és nem álmodozni, mert úgy csak rosszabb lesz. Szerintem mariana erre akart utalni. De ha van még pár ember akiben látsz ilyen késztetést, akkor már könnyebb elindulni!!!
amúgy meg csak így tovább bloggergirl!!! :) holnap is legyen mit olvasnom:)
Post a Comment