El se hiszem.
Szamukra ennyi volt. Vege
A legtobbjuk mar soha nem jon vissza ide. Sot lesz, aki Azsiaba sem.
Ket csodalatos ev vegehez ertek, es SEA-s kalandok mar nem varnak rajuk.
Legjobb baratok bucsuztak el, voltak, akik orokre. A kulturak olvasztotegelyebol az otvozet erteket ado fenyek szetszaladnak a vilagba, hogy mas helyeken ekeskedjenek tovabb.
Shruti ma reggel ment haza Indiaba. En a bena SAT tanfolyamom miatt nem voltam a hazban, es igy lekestem a bucsuzkodasrol. Nem akarom elhinni, hogy valoszinuleg mar soha tobbe nem fogom ujra latni.
Abdou szintugy. O delutan ult utolso szingapuri taxijaba, hogy vegleg elhagyja a mi kedves kollegiumunkat.
"Good bye Senior House..."
"It was nice to be here..."
TE JO EG!
Soha. Tobbe. Orokke.
Ezek a szavak valahogy nem akarnak jelentest nyerni a fejemben. Talan jobb is igy. Egyelore.
Eddah holnap, Rafael kedden, Krsysztof, Joaquin, Francisco es Indira pedig csutortokon mennek el. Na azt nagyon nem varom. Sirunk majd, mint a cipo alatt a homok...
Miutan azonban nagy szomoruan megunnepeltuk Francisco szuletesnapjat, az erzelmi kavalkadban Marianam folytott zokogasban tort ki. Igy hat gyorsan leosontunk a Sharks melletti lepcsohoz, hogy ott egyutt pityereghessunk tovabb. Szegenynek azonban megiscsak tobb oka volt itatni a gekkokat - kapcsolatuk Franciscoval egyszeruen annyira kusza, hogy nem csoda, ha teljesen ki van borulva a szitun. Viszont ahogy beavatott a reszletekbe, hogy hogyan is erez most, miket gondol, amellett, h reszvetet ereztem a szerencsetlen helyzete miatt, orult is a szivem nagyon. Ugy ereztem, ez a beszelgetes a baratsagunk egy jelentos lepcsofoka volt, hisz azzal, hogy ilyen szemelyes dolgokat osztottunk meg egymassal, sokkal kozelebb kerultunk egymashoz. Jaj de nagyon szeretem en ezt a Marianat! :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment