Bangkokbol visszaerkezve nem volt tul sok idonk a kolesz csendesseget elvezni (a tavaszi szunet alatt a diakok tobbsege hazautazott), hiszen par napon belul mar mentunk is tovabb Malajziaba! A kizarolag osztondijasok szamara szervezett "Olvaso Het"-nek nevezett ut Tioman szigetere, Juara-ra vezetett. A Del-Kinai tenger mesebe illo tengerpartja a kozelgo vizsgakra boszen ismetelo diakoknak hivatott idealis tanulasi legkort nyujtani. Igy a szazoldalas tori es biosz jegyzetek tanulasa koze beekelhettunk egy kis vitorlazast, kajakozast, vagy csak szimplan egy-egy csobbanast a husito tengerben. Amikor utolso este a tabortuz mellett jatszottunk, ugy ereztem, ez az en itteni csaladom. Ez a huszonegynehany ember, az osztondijasok is csapata, a nyitott szivu, vidam, de kotelezettsegeit is ismero, szeretetet adni akaro fiatalok kore. Ez az erzes meg most is megmelengeti a lelkem...:)
De par nap utan sajnos vissza kellett ternunk a valosagba, ahol nemcsak Szingapur paras hosegetol verejtekezett a homlokunk, hanem a nyakunkon levo vizsgak riaszto gondolatatol is. Az utolso hetvege villamgyorsan elszallt, a husvet vasarnapot katolikus templomban unnepeltem (itt egyszeruen nincs reformatus gyulekezet), es husvet hetfore hipp-hopp felvirrant a nap, amikor is a locsolkodo fiuk helyett a spanyol vizsgalapra kellett izgatottan varnom sorstarsaim szazai koreben. A agypukkaszto csalas ellenere, h nem az olvaso, hanem az iro teszttel kezdtuk a spanyol vizsgainkat (ami epp az ellenkezoje volt annak, amit draga, szeretett, de a vilag legbenabb, leghaszontalanabb tanara cimert meltan jelolheto Mrs. Pilar mondott nekunk, es ami teljesen megvaltoztathatta volna az ismetlesem sorrendjet, es a prioritas listamat), nem is ment olyan rosszul sem a spanyol, sem a tobbi tantargy probatesztje. Persze igencsak van meg mit fejlodnom, hisz ennel sokkal jobban is teljesithettem volna, de azert orultem, h eletem elso tantargyvizsgai (itt nem szamitom az angol nyelvvizsgakat, es a 8. utani felveteli vizsgakat) nem tragediaval vegzodtek. Es aminek felettebb orultem, az az, h a kemeny ismetes alatt ujra megjott a kedvem a tanulashoz! Marmint eddig sem volt akkora bajom a tanulassal, csak azert neha megiscsak vonakodva ultem le egy ujabb matekpeldahoz, bioszra meg csak a letszuksegeset teljesitettem. Most azonban valahogy ugy erzem, h vegre raerztem arra, h milyen is szeretni a tanulast, na meg arra, h mennyire nagyon fontos is a legtobbet kihozni az ember tanulmanyaibol,. Ez pedig nagyon sokat segit, foleg, ha az ember IB-n tanul. Barcsak raebredtem volna erre ugy 3 evvel ezelott!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment