Na jo, most nem fogok uuuu-zni, meg aaaaadejoooo-zni.
Sokan irjak, h mennyire orulnek, h ilyen jol erzem itt magam.
Szoval azt tudnotok kell, h ide leginkabb csak a szuperjo napjaimon irtam, amikor tenyleg ugy ereztem, h minden ubermajer, es ultramazlista vagyok, h idekerultem.
De persze azert itt sem minden fenekig tejfel.
Sokszor ramjon az erzes, h barcsak hazaugorhatnek egy lelelszorito Teletabbi olelesre, meg egy jo nagy dumcsimaratonra a baratnoimhez, vagy egy kiados gulyaslevesre a kis csaladomhoz...
Mert igaz, h itt is osszebaratkoztam mar jo par arccal, meg szeretem a menza kajat, meg a suli is tetszik (az alvashianyt leszamitva- de az mindenutt ugyanolyan), de azert hianyolom a magyar lelkeket...
Magyarorszag.
Miota itt vagyok sokkal jobban erzem, h: Szeretem Magyarorszagot!!!!
Ugyhogy uzenem mindenkinek, aki naponta setalhat Budapest gyonyoruseg tortenelmi epuletei kozott, es hallgathatja a vonaton/buszon a radioban a magyar dallamokat, a nappalokat turos taskaval meg forro kakaoval kezdheti, na meg, h csak ugy siman odafordulhat a mellette allohoz, h 'csa! hogy vagy?' , h oruljetek! Mert van, akinek ez most epp nagyon hianyzik.
Nem akarok panaszkodni, mert nincs ra semmi okom. Hihetelenul szerencsesnek erzem magam, amiert kaptam egy ekkora lehetoseget, es tudom, h ilyen csak egyszer adodik. Csak szeretnem, ha tudnatok, h azert nem kell Aliznak hivni ezentul, mert nem egy total foldonkivuli rozsaszin kodos alomvilagban elek itt. Ez is csak valosag. Csupan 10 000km-rel odebb.
Az elso hetekben tisztara fel voltam porogve: 2 ev itt, aztan amerikai egyetem, de elotte meg egy ev Del-Amerikaban, az USA utan Spanyolorszag, Afrika...Aztan ki tudja, majd csak hazamegyek vmikor...
De rajottem, h lehet akarmennyire is erdekes, izgalmas, uj, kecsegteto, varazslatos, vonzo egy orszag, az igazi otthonomert sosem cserelnem fel.
Meg mindig allnak a terveim. De tudom, h ha egyszer letelepedesre kerul sor, nem fogok hezitalni. Lehet, h a MAV folyton kesik, h a benzinarak naponta emelkednek, es h mar az alma sem olyan gombolyu, mint regen, de akkor is Magyarorszag az a hely, ahol igazan otthon erzem magam.
2 comments:
Szia Kriszti!
Anna vagyok a Karinthy 10. a-bol meg a szinjatszo szakkorol. Eddig is olvastam a blogodat, de most vegre raszantam magam, hogy kommenteljek is. Tehat eloszor is nagyon orulok, hogy jol erzed magad, elvezd ki ezeket a fantasztikus lehetosegeket, en is epp ezt teszem itt, Amerikaban::)
Egyebkent egy cipoben jarunk, engem is sokszor elkap az erzes, hogy jo lenne kicsit otthon lenni. Nagyon meghato volt a bejegyzesed, majdnem sirtam. Koszonom:)
Tovabbi jo tanulast, es sok sikert!
Annna
Együtt érzek veled. Mióta Olaszországban vagyok én is magyarabbnak érzem magam, mégha néha előbb is jut egy szó eszembe angolul, mint magyarul. Habár a letelepedést máshol is el tudnám képzelni.
Gap yeart akarsz tartani és önkéntesmunkázni Dél-Amerikában?
Post a Comment